Ki dönti el, hogy mely tulajdonságok normálisak, és melyek fogyatékosságnak vagy rendellenességnek?

Nincs egy határozott hatóság, amely eldönti, mely tulajdonságok a normálisak, és melyek minősülnek fogyatékosságnak vagy rendellenességnek. Inkább ez egy összetett és folyamatos vita, amelyben számos érdekelt fél, köztük egészségügyi szakemberek, kutatók, politikai döntéshozók és fogyatékkal élők vesznek részt.

Az Egyesült Államokban az Americans with Disabilities Act (ADA) a fogyatékosságot "olyan fizikai vagy mentális károsodásként határozza meg, amely jelentősen korlátozza egy vagy több jelentős élettevékenységet". Ez a definíció tág és értelmezésre nyitott, ami teret enged a vitának arról, hogy mely adottságok vagy állapotok minősülnek fogyatékosságnak.

Ezenkívül a normális és abnormális közötti határ szubjektív lehet, és a kulturális kontextustól, a személyes értékektől és az egyéni tapasztalatoktól függően változhat. Például néhány olyan tulajdonság, amely az egyik kultúrában abnormálisnak tekinthető, egy másik kultúrában normálisnak tekinthető. Hasonlóképpen előfordulhat, hogy egyes fogyatékossággal élő egyének nem tekintik magukat fogyatékosnak, vagy nem kívánják, hogy annak címkézzék őket.

Ennek eredményeként nincs egyszerű válasz arra a kérdésre, hogy ki dönti el, mely tulajdonságok normálisak, és melyek fogyatékosságnak vagy rendellenességnek. Ez egy összetett kérdés, amely több szempontból is átgondolt mérlegelést igényel.