Konduktív halláskárosodás:
1. Ok :Vezetőképes hallásvesztés akkor fordul elő, ha a hanghullámok nem jutnak el hatékonyan a külső fültől a belső fülig. Ennek oka lehet a külső fül (például fülzsír elzáródás, idegen tárgyak, külső fülgyulladás) vagy a középfül (például középfülgyulladás, dobhártya perforáció, csontlánc-rendellenességek) problémái.
2. Hangátvitel :Vezetőképes halláskárosodás esetén a hanghullámok részben vagy teljesen blokkolva vannak abban, hogy elérjék a belső fület, ami a hangok általános hangerejének csökkenését eredményezi.
3. Beszédértés :A vezetőképes halláskárosodás jellemzően nem befolyásolja jelentősen a beszéd tisztaságát vagy érthetőségét. Előfordulhat, hogy az egyének nehezen hallják a halk hangokat, de csendes környezetben általában meg tudják érteni a beszédet.
4. Rinne teszt :A Rinne-tesztet a vezetőképes és a szenzorineurális halláskárosodás megkülönböztetésére használják. Vezetőképes hallásvesztés esetén a légvezetés (a fül közelében tartott vibráló hangvillával) jobb, mint a csontvezetés (a rezgő hangvillát a fül mögötti mastoid csontra helyezzük).
5. Weber-teszt :A Weber-teszt egy másik hasznos teszt. Ha vibráló hangvillát helyeznek a homlokra, a vezetőképes hallássérültek a hangot mindkét fülükben hangosabbnak vagy egyenlőnek érzékelik.
Szenzorineurális halláscsökkenés:
1. Ok :A szenzorineurális hallásvesztés a belső fül struktúráinak károsodásából ered, beleértve a fülkagylót, a szőrsejteket és a hallóideget. Ennek oka lehet genetikai tényezők, öregedés (presbycusis), zajexpozíció, bizonyos gyógyszerek, fertőzések, autoimmun rendellenességek és más mögöttes egészségügyi állapotok.
2. Hangérzékelés :Szenzorineurális halláskárosodás esetén a belső fül és az idegpályák érintettek, ami rontja a hangjelek megfelelő vételét és továbbítását az agyba. Az egyének csökkenthetik a hangosságot, és nehézséget okozhatnak a beszéd megértésében, különösen zajos környezetben.
3. Beszédértés :Az érzékszervi hallásvesztés gyakran befolyásolja a beszéd tisztaságát, megnehezíti a társalgási beszéd megértését még normál hangerőn is.
4. Rinne teszt :Szenzorineurális hallásvesztés esetén a csontvezetés általában jobb, mint a levegővezetés a Rinne-tesztben.
5. Weber-teszt :A szenzorineurális halláskárosodásban szenvedő egyének a Weber-teszt során a hang lateralizációját tapasztalhatják a jobban halló fül felé.
A vezetőképes hallásvesztés gyakran orvosilag vagy sebészetileg kezelhető, míg a szenzorineurális hallásvesztés jellemzően tartós, és olyan segédeszközöket igényelhet, mint a hallókészülék vagy a cochleáris implantátum a hatékony kezelés érdekében.