A vakság jogi definíciója országonként eltérő, de általában a látásromlás olyan szintjére vonatkozik, amely megfelel bizonyos kritériumoknak. Egyesek számára a látásélesség szintjén mérik, amely azt méri, hogy egy személy milyen jól lát egy adott távolságra. A legtöbb esetben, ha egy személy látásélessége 20/200 vagy kevesebb a jobb szemében, még korrekciós lencsékkel is, jogilag vaknak minősül. A látómező elvesztése a jogi vakság meghatározásában is szerepet játszik, amikor az egyén látómezeje bizonyos szögekben 20 foknál kisebbre korlátozódik.
Fontos megjegyezni, hogy a jogi vakság nem jelenti a látás teljes elvesztését. A jogilag vak egyéneknek még van némi látásuk, és képesek lehetnek a fény, a színek vagy a formák érzékelésére, de látásuk súlyosan károsodott, és a jogi meghatározás által meghatározott paraméterek közé esik.
