1. Az üzenet kódolása:
- A továbbítandó üzenetet először pontok és kötőjelek sorozatába kódolják egy kód, például morzekód segítségével. Az ábécé minden betűjét, számot és írásjelet a pontok és kötőjelek egyedi sorozata képvisel.
2. Adó:
- A kódolt üzenet elektromos jelként történő elküldésére egy távíró-adót használnak, amelyet gyakran távírókulcsnak is neveznek.
- Ha megnyomja a távíró gombot, az egy elektromos áramkört hajt végre, és elektromos áramot küld a távíróvezetéken.
- A kulcs elengedésekor az áramkör megszakad, megszakítva az áramot.
- Ezen elektromos impulzusok időtartama és mintázata megfelel a morze-kód pontjainak és kötőjeleinek.
3. Telegráf vezeték:
- Az elektromos jelek egy távíróvezetéken haladnak keresztül, amely lehet egyetlen vezeték vagy vezetékpár.
- A távíróhuzalok jellemzően rézből vagy vasból készültek, és oszlopokra fűzték, föld alá temethetik, vagy akár víz alá is fektették a távolsági kommunikáció érdekében.
4. Fogadó:
- A vevő oldalon egy távíró vevő, amelyet gyakran hangjelzőnek vagy relének neveznek, érzékeli a bejövő elektromos jeleket.
- A hangjelző egy elektromágnesből áll, amely az elektromos impulzusokat hallható hangokká alakítja.
- Amikor elektromos impulzus érkezik, az elektromágnes magához vonz egy fém armatúrát, és kattanó hangot ad ki.
- Ezeknek a kattintásoknak a mintája megfelel a morze-kód pontjainak és kötőjeleinek.
5. Az üzenet dekódolása:
- A fogadó operátor meghallgatja a kattintások sorrendjét, és Morse-kód segítségével értelmezi vissza az eredeti üzenetbe.
- A dekódolt üzenetet ezután leírják vagy papírszalagra nyomtatják a címzett számára.
6. Ismétlők:
- Nagyobb távolságok esetén a távíró jelei gyengülhetnek és torzulhatnak a vezetékek ellenállása és kapacitása miatt.
- Ennek kiküszöbölésére a vonal mentén időközönként távíró jelismétlőket használtak a jelek felerősítésére és regenerálására, biztosítva a megbízható átvitelt nagyobb távolságokon.
Az idő múlásával a távírás a technológia fejlődésével együtt fejlődött, mint például a duplex rendszerek használata az egyidejű kétirányú kommunikációra, valamint olyan automata távírógépek kifejlesztése, amelyek nagyobb sebességgel tudták továbbítani és fogadni az üzeneteket. A fejlettebb kommunikációs módszerek, mint például a telefon és a rádió bevezetésével azonban a távírás fokozatosan hanyatlott a XX. században.