Mi az a pulzoximetria?

A pulzoximetria egy nem invazív módszer a páciens vérének oxigéntelítettségének (SpO2) és pulzusszámának mérésére. Ezt az orvosi eljárást általában a betegek szívfrekvenciájának és véroxigénszintjének ellenőrzésére használják orvosi eljárások vagy kezelések során.

Így működik:

Mérés: A pulzoximétert a páciens ujjbegyére rögzítik. Ez a kisméretű, kézi eszköz fénykibocsátó diódákat (LED) használ két különböző hullámhosszú fény előállítására:vörös és infravörös.

Fényelnyelés: A piros LED fényt bocsát ki, amelyet a páciens vérében lévő oxigénnel dúsított hemoglobin abszorbeál, míg az infravörös fény áthalad a véren és a szöveteken anélkül, hogy elnyelné. Az egyes hullámhosszokon elnyelt vagy áteresztett fény mennyiségét egy fotodetektor méri.

Az oxigéntelítettség kiszámítása: A két hullámhosszon elnyelt fény mennyiségének arányát a vér oxigéntelítettségének meghatározására használják. Ezt az arányt oxigéntelítettségi százaléknak vagy SpO2-nak nevezik. Az oxigénszállító hemoglobin arányát mutatja a páciens vérében lévő teljes hemoglobin mennyiségéhez viszonyítva.

Kijelző: A pulzoximéter a páciens SpO2-szintjét százalékban mutatja a digitális kijelzőjén. A készülék információt szolgáltathat a páciens pulzusszámáról is, általában ütés/percben (bpm) kifejezve.

Eredmények értelmezése: A normál nyugalmi oxigéntelítettségi szint egészséges felnőtteknél általában 95% és 100% között van. A 90% alatti SpO2 szint alacsonynak tekinthető, és további értékelést igényel. A pulzoximetria alapvető eszköz a különböző egészségügyi intézményekben, beleértve a kórházakat, klinikákat, sürgősségi osztályokat, valamint érzéstelenítés vagy műtét során. Lehetővé teszi az egészségügyi szakemberek számára, hogy szorosan nyomon kövessék a betegek életjeleit, és gyorsan észleljék az oxigénszinttel vagy a pulzusszámmal kapcsolatos lehetséges problémákat.