1. Életkorral kapcsolatos változásokra :A fehérállomány hiperintenzitását általában idősebb felnőtteknél észlelik, és gyakran a normális öregedéssel járnak együtt. Úgy gondolják, hogy olyan tényezők kumulatív hatásaiból származnak, mint a csökkent véráramlás, a gyulladás és az oxidatív stressz idővel. A legtöbb esetben az életkorral összefüggő fehérállományi elváltozások nem okoznak jelentős tüneteket, és nem adnak okot aggodalomra.
2. Kisérbetegséget :A fehérállomány hiperintenzitása a kis érbetegség jele lehet, amely az agy kis ereit érinti. Ez az állapot gyakran társul hipertóniával (magas vérnyomás) és más szív- és érrendszeri kockázati tényezőkkel. A kisérbetegség az agy fehérállományának véráramlásának károsodásához vezethet, ami károsodást és T2 hiperintenzitást eredményezhet az MRI-n.
3. Sclerosis multiplex (MS) :A fehérállományi elváltozások gyakori lelet a sclerosis multiplexben szenvedő egyéneknél, amely a központi idegrendszert érintő autoimmun betegség. SM-ben az idegrostokat szigetelő mielinhüvely gyulladása és károsodása fehérállomány-hiperintenzitáshoz vezethet az MRI-n. Ezen elváltozások elhelyezkedése, mérete és eloszlása segíthet az SM diagnosztizálásában és monitorozásában.
4. Traumás agysérülés (TBI) :Traumatikus agysérülést, például agyrázkódást vagy súlyosabb fejsérülést követően T2 hiperintenzitás jelentkezhet a frontális és a parietális régiókban. Ezek az elváltozások axonkárosodásra, nyírási sérülésekre vagy diffúz axonsérülésekre utalhatnak, amelyek befolyásolhatják a kognitív funkciókat, a memóriát és a viselkedést.
5. Fertőző vagy gyulladásos állapotokban :Bizonyos fertőzések, például agyhártyagyulladás vagy agyvelőgyulladás gyulladást és az agy fehérállományának károsodását okozhatják, ami T2 hiperintenzitást eredményez. Ezenkívül egyes autoimmun betegségek, amelyeket krónikus gyulladás jellemez, mint például a lupus, szintén fehérállományi elváltozásokhoz vezethetnek.
6. Neurodegeneratív betegségekre :Egyes neurodegeneratív betegségekben, beleértve az Alzheimer-kórt, a Parkinson-kórt és a frontotemporális demenciát, bizonyos agyi régiókban fehérállomány-hiperintenzitás figyelhető meg. Ezek az elváltozások hozzájárulhatnak az ezekkel az állapotokkal kapcsolatos kognitív és funkcionális hanyatláshoz.
Fontos megjegyezni, hogy a fehérállomány T2 hiperintenzitásának értelmezését az egyén általános klinikai megjelenése, kórtörténete és egyéb képalkotó leletek összefüggésében kell elvégezni. Ha olyan MRI-vizsgálaton esett át, amely frontális és parietális fehérállomány T2 hiperintenzitását mutatta, ajánlott az eredményeket megbeszélni kezelőorvosával a lehetséges ok és a szükséges nyomon követés vagy kezelés meghatározása érdekében.