1. Reflex akciók: A gerincvelő és az idegek elősegíthetik a gyors, önkéntelen reflex cselekvéseket tudatos gondolkodás bevonása nélkül. Például a patelláris reflex (térdrángatási reflex) akkor fordul elő, amikor a térdkalács-ín megérintése a térd alatt az alsó lábszár előrerúgását okozza, ami segít megvédeni az ízületet a hirtelen megterheléstől vagy sérüléstől.
2. Autonóm funkciók: A gerincvelő és az idegek különféle autonóm funkciókat szabályoznak, mint például a pulzusszám, az emésztés, a légzés és a vérnyomás. Ezek a funkciók automatikusan, tudatos odafigyelés nélkül működnek, biztosítva a szervezet létfontosságú folyamatainak zökkenőmentes folytatását.
3. Motorvezérlés: A gerincvelő és az idegek döntő szerepet játszanak az izommozgások koordinálásában és az egyensúly megőrzésében. A gerincreflexek hozzájárulnak a helyes testtartás fenntartásához, az izomtónus beállításához és a koordinált mozgás biztosításához.
4. Érzékszervi feldolgozás: A testből származó érzékszervi információk a gerincvelőn és az idegeken keresztül jutnak el az agyba. Ez magában foglalja az olyan érzéseket, mint az érintés, a fájdalom, a hőmérséklet és a propriocepció (a testhelyzet tudata). A gerincvelő ezen szenzoros információ egy részét helyi szinten dolgozza fel, lehetővé téve a gyors reakciókat vagy reflexeket, mielőtt továbbadná az agynak további feldolgozás céljából.
5. A gerincvelő sérülésének ellenálló képessége: A gerincvelő tudatszint alatti működési képessége különösen előnyös lehet gerincvelő-sérülés esetén. Egyes funkciók továbbra is megmaradhatnak a sérülés szintje alatt, lehetővé téve az egyének számára, hogy megőrizzenek bizonyos reflexeket, motoros kontrollt és szenzoros észlelést ezeken a területeken.
Ezek az előnyök rávilágítanak a gerincvelő és az idegek fontosságára az alapvető élettani folyamatok összehangolásában és a különböző ingerekre adott gyors, védekező válaszok biztosításában, akár közvetlen tudatos kontroll nélkül is.