1. Neurotranszmitter típusa:A különböző neurotranszmitterek eltérő hatással vannak a posztszinaptikus neuronokra. Egyes neurotranszmitterek, mint például a glutamát, serkentőek, és a posztszinaptikus neuronok nagyobb valószínűséggel aktiválják az akciós potenciált. Mások, mint például a GABA, gátló hatásúak, és kevésbé valószínű, hogy a neuron tüzel.
2. Receptor típusa:A receptor típusa, amelyhez a neurotranszmitter kötődik, szintén meghatározza a posztszinaptikus neuronra gyakorolt hatását. Minden egyes neurotranszmitterhez különböző típusú receptorok léteznek, és mindegyik receptortípusnak más-más hatása lehet. Például a glutamát receptoroknak két fő típusa van, az NMDA és az AMPA receptorok. Az NMDA receptorok érzékenyebbek a glutamátra, mint az AMPA receptorok, és erősebb serkentő hatást tudnak kifejteni.
3. A neurotranszmitter koncentrációja:A neurotranszmitter koncentrációja a szinaptikus hasadékban szintén befolyásolja a posztszinaptikus neuronra gyakorolt hatását. A neurotranszmitter magasabb koncentrációja erősebb hatást válthat ki, mint az alacsonyabb koncentráció.
4. A neurotranszmitter felszabadulás időtartama:A neurotranszmitter felszabadulás időtartama is szerepet játszik a posztszinaptikus neuronra gyakorolt hatásának meghatározásában. A hosszabb felszabadulási idő erősebb hatást válthat ki, mint a rövidebb időtartam.
5. Posztszinaptikus neuron tulajdonságai:Maga a posztszinaptikus neuron tulajdonságai is befolyásolhatják, hogyan reagál egy neurotranszmitterre. Például a nagy nyugalmi membránpotenciállal rendelkező neuronok kisebb valószínűséggel váltanak ki akciós potenciált, mint az alacsony nyugalmi membránpotenciállal rendelkező neuronok.
Mindezen tényezők együttes hatása határozza meg a neurotranszmitternek a posztszinaptikus idegsejtekre gyakorolt általános hatását.