A vérlemezkék kicsi, korong alakú vérsejtek, amelyek létfontosságú szerepet játszanak a véralvadásban. Ha az erek megsérülnek, a vérlemezkék a sérülés helyén aggregálódnak, és a sérült érfalakhoz tapadnak. Ez az adhézió elindítja a koagulációs kaszkádként ismert biokémiai reakciók összetett sorozatát, amely végül vérrög kialakulásához vezet. A vérrög dugóként működik, lezárja a sérült edényt, és megakadályozza a túlzott vérveszteséget.
Plasztikus vérszegénységben a vérlemezkék számának csökkenése rontja a szervezet azon képességét, hogy stabil vérrögképződést hozzon létre. Még a kisebb sérülések is elhúzódó vérzést okozhatnak, mivel nem áll rendelkezésre elegendő számú vérlemezke a sérült erek aggregációjához és eltömítéséhez. Ez vágásokból eredő túlzott vérzésben, orrvérzésben, fogínyvérzésben, erős menstruációs vérzésben, vagy apró vörös vagy lila foltok megjelenésében a bőrön (petechiák) nyilvánulhat meg.
A spontán vérzés mellett a plasztikus vérszegénységben szenvedő betegek műtétek vagy fogászati beavatkozások után elhúzódó vérzést is tapasztalhatnak. A túlzott vérzés kockázata különösen fontos az invazív orvosi beavatkozások vagy trauma esetén, ahol az azonnali és hatékony véralvadás elengedhetetlen az életveszélyes szövődmények megelőzéséhez.
Ezért plasztikus vérszegénységben túlzott vérzés lép fel a vérlemezkék hiánya miatt, amelyek felelősek a vérrögképződésért. A csökkent vérlemezkeszám rontja a szervezet vérzéscsillapító képességét, ami növeli a vérzéses szövődmények kockázatát.