Azonnali reakciók:
- Hemolízis: Előfordulhat, hogy a transzfundált vérsejtek nem kompatibilisek a recipiens vércsoportjával, ami hemolízisnek nevezett folyamathoz vezet. Ez akkor fordul elő, amikor a recipiens immunrendszere megtámadja és elpusztítja a transzfúziós vörösvértesteket. A vörösvértestek pusztulása során hemoglobin szabadul fel, ami károsíthatja a vesét és veseelégtelenséget okozhat.
- Anafilaxia: Egyes esetekben az inkompatibilis vérátömlesztés azonnali és súlyos allergiás reakciót válthat ki, amely anafilaxia néven ismert. A tünetek közé tartozhat a légzési nehézség, az arc és a torok duzzanata, csalánkiütés és a vérnyomás gyors csökkenése. Ez a reakció életveszélyes lehet, és azonnali orvosi ellátást igényel.
Késleltetett reakciók:
- Késleltetett hemolitikus reakciók: Egyes esetekben transzfúziós reakció jelentkezhet több nappal vagy akár héttel a transzfúzió után. Ezt késleltetett hemolitikus reakciónak nevezik, és nehéz lehet diagnosztizálni. Ez akkor fordul elő, amikor a recipiens immunrendszere lassan elpusztítja a transzfúziós vörösvértesteket.
- Graft-Versus-Host Disease (GVHD): Ez egy ritka, de potenciálisan súlyos szövődmény, amely akkor fordulhat elő, ha eltérő immunrendszerű donortól kapott vérátömlesztést. GVHD esetén a transzfúziós fehérvérsejtek (limfociták) megtámadják és károsítják a recipiens szöveteit és szerveit, ami különféle egészségügyi problémákhoz vezet.
A transzfúziós reakció tünetei a reakció súlyosságától függően változhatnak, és a következők lehetnek:
- Láz
- hidegrázás
- Hányinger
- Hányás
- Légszomj
- Mellkasi fájdalom
- Hátfájás
- Zavartság
- Csökkent vizeletkibocsátás
- Elszíneződött vizelet (vörös vagy barna)
Megelőzés:
A transzfúziós reakciók kockázatának minimalizálása érdekében szigorú intézkedéseket hoznak a kórházakban és a vérbankokban, hogy biztosítsák a megfelelő vércsoport-meghatározást és a kompatibilitási vizsgálatot a transzfúzió előtt. Ezek az intézkedések a következők:
- Vércsoport: Transzfúzió előtt a recipiens vérét megvizsgálják, hogy meghatározzák a vércsoportját és az Rh-faktorát.
- Keresztegyeztetés: A recipiens vérét összekeverik egy donor vérmintával, hogy ellenőrizzék a kompatibilitást. Ha a vérsejtek nem reagálnak negatívan egymásra, a transzfúzió folytatódhat.
- Beteg azonosítása: Gondos betegazonosítási eljárásokat kell követni annak biztosítása érdekében, hogy a megfelelő beteg kapja meg a tervezett vérátömlesztést.
Ezen óvintézkedések ellenére a transzfúziós reakciók ritkán előfordulhatnak. Ezért fontos, hogy az egészségügyi szakemberek szorosan figyelemmel kísérjék a betegeket a vérátömlesztés alatt és után, hogy felismerjék a mellékhatásokra utaló jeleket, és szükség esetén azonnali kezelést nyújtsanak.