Íme egy általános áttekintés a csontvelő-csere folyamatáról:
1. Beteg előkészítése:
- A recipiens kemoterápián és/vagy sugárterápián megy keresztül, hogy elpusztítsa saját csontvelősejtjeit, és felkészítse a szervezetét a transzplantációra.
2. Donor kiválasztása:
- A kompatibilis donort azonosították. A donor lehet egy testvér, egy nem rokon donor vagy egy szülő.
3. Őssejtgyűjtés:
- Az őssejteket az aferézisnek nevezett eljárással gyűjtik a donortól, amelynek során vért vesznek ki, és feldolgozzák az őssejtek elkülönítésére.
4. Őssejt-infúzió:
- Az összegyűjtött őssejteket központi vénás katéteren keresztül juttatják be a recipiens véráramába. Az őssejtek ezután a csontvelőbe vándorolnak, és elkezdenek egészséges vérsejteket termelni.
5. Transzplantáció utáni gondozás:
- A recipienst a transzplantáció után szorosan monitorozzák a graft-versus-host betegség (GVHD) szövődményei vagy jelei tekintetében, amely állapot, amikor a donor immunsejtjei megtámadják a recipiens szöveteit.
6. Immunszuppresszió:
- Immunszuppresszív gyógyszereknek nevezett gyógyszereket adnak a recipiensnek, hogy megakadályozzák a GVHD-t, és segítsék az átültetett őssejtek beágyazódását és megtelepedését a csontvelőben.
7. Beültetés:
- Az átültetett őssejtek új vérsejteket kezdenek termelni, ezt a folyamatot beágyazódásnak nevezik. Általában több héttől hónapig tart a teljes beágyazódás.
8. Helyreállítás:
- A recipiens immunrendszere idővel fokozatosan helyreáll. A haladás nyomon követésére rendszeres vérvizsgálatot és monitorozást végeznek.
A csontvelő-pótlási folyamat összetett és intenzív orvosi eljárás, és a recipiens hosszú távú utógondozást és monitorozást igényelhet a lehetséges szövődmények miatt. A sikeres HSCT azonban potenciális gyógymódot jelenthet különféle vérbetegségekre és életveszélyes állapotokra.