Hogyan diagnosztizálható az AVM?

Az arteriovenosus malformációk (AVM) diagnosztizálása a képalkotó technikák és a klinikai értékelések kombinációját foglalja magában. Íme az AVM-ek diagnosztizálására használt elsődleges módszerek:

1. Fizikai vizsgálat:

- Az egészségügyi szakember fizikális vizsgálatot végezhet az AVM-hez kapcsolódó jelek és tünetek, például a bőr elszíneződése, duzzanata vagy melegsége az érintett területen.

2. Orvostörténet:

- A kórtörténetével kapcsolatos részletes információk megadása, beleértve a tüneteket és az AVM-ek családi anamnézisét, segíthet a diagnosztikai folyamatban.

3. Képalkotó tesztek:

a. Számítógépes tomográfia (CT) vizsgálat:

- A CT-vizsgálatok röntgensugarakat használnak számítógépes feldolgozással kombinálva, hogy keresztmetszeti képeket készítsenek a testről. Felfedhetik az AVM helyét és méretét, és információkat szolgáltathatnak a környező szerkezetekről.

b. Mágneses rezonancia képalkotás (MRI):

- Az MRI-vizsgálatok erős mágneseket és rádióhullámokat használnak, hogy részletes képeket készítsenek az agyról vagy az érintett testrészről. Az MRI értékes információkkal szolgálhat az AVM helyéről és kiterjedéséről, valamint a környező szövetekre gyakorolt ​​hatásáról.

c. Mágneses rezonancia angiográfia (MRA):

- Az MRA az MRI speciális típusa, amely az erek képalkotására összpontosít. Részletes információkat nyújthat a véráramlási mintákról, és azonosíthatja az AVM-ekkel kapcsolatos rendellenességeket.

d. Agyi angiográfia vagy digitális kivonásos angiográfia (DSA):

- Az agyi angiográfia során kontrasztanyagot fecskendeznek be az artériákba, hogy röntgenkép segítségével láthatóvá váljanak az erek. Ezt tekintik az AVM-ek diagnosztizálásának aranyszabványának, mivel pontos információkat nyújt az AVM helyéről, méretéről és a környező vérerek anatómiájáról.

4. Funkcionális képalkotás:

- Funkcionális képalkotó technikák, például funkcionális MRI (fMRI), pozitronemissziós tomográfia (PET) vagy egyfoton emissziós számítógépes tomográfia (SPECT) használhatók az AVM-nek a környező agyszövetre gyakorolt ​​funkcionális hatásának értékelésére.

5. Neurológiai vizsgálatok:

- Az AVM helyétől és súlyosságától függően neurológiai tesztek végezhetők a kognitív funkciók, a motoros készségek és a szenzoros észlelés értékelésére. Ezek a tesztek segítenek meghatározni az AVM agyműködésre gyakorolt ​​lehetséges hatását.

6. Konzultáció a szakemberekkel:

- Bonyolult esetekben szakorvosokkal, például neurológussal, idegsebészekkel, neurointervencionalistákkal vagy érrendszeri szakemberekkel való konzultációra lehet szükség az átfogó diagnózis felállításához és a legjobb kezelési megközelítés meghatározásához.

Fontos megjegyezni, hogy az alkalmazott speciális diagnosztikai tesztek az egyedi esettől és az AVM feltételezett helyétől függően változhatnak. Egészségügyi szolgáltatója javasolni fogja a legmegfelelőbb diagnosztikai vizsgálatokat az Ön tünetei és kórtörténete alapján.