Bejegyzés és replikáció:
A poliovírus általában a szájon keresztül, szennyezett élelmiszerrel, vízzel vagy fertőzött személlyel való szoros érintkezés útján jut be a szervezetbe. Bejutása után a vírus gyorsan szaporodik a torokban és a gyomor-bél traktusban.
Invázió az idegrendszerbe:
A fertőzés kezdeti helyéről a vírus a vérárammal átterjedhet a központi idegrendszerbe. Míg sok fertőzés tünetmentes, néhányuk előrehaladhat és hatással lehet az idegrendszerre.
A motoros neuronok károsodása:
A poliovírus kifejezetten a motoros neuronokat célozza meg, amelyek az izommozgás szabályozásáért felelős idegsejtek. Az ezeken a neuronokon belüli fertőzés és replikáció gyulladást és károsodást okoz, ami izomgyengeséghez vagy bénuláshoz vezet.
Paralitikus poliomyelitis:
A gyermekbénulás legsúlyosabb formája a bénulásos poliomyelitis, ahol a motoros neuronok károsodása jelentős izomgyengeséget vagy teljes bénulást eredményez. A bénulás különböző izomcsoportokat érinthet, beleértve a végtagokat, a légzőizmokat, valamint a nyelésben és beszédben részt vevő izmokat.
Tünetmentes fertőzések:
Fontos megjegyezni, hogy sok poliovírus fertőzés tünetmentes, ami azt jelenti, hogy az egyén nem tapasztal semmilyen észrevehető tünetet. A tünetmentes egyének továbbra is terjeszthetik a vírust másokra anélkül, hogy észrevennék, hogy fertőzöttek.
Immunválasz:
A poliovírus fertőzés során a szervezet immunrendszere reagál a vírus elleni küzdelemre. Ez magában foglalja az antitestek és immunsejtek termelését a vírus semlegesítésére és eltávolítására. Bizonyos esetekben maga az immunválasz is hozzájárulhat szövetkárosodáshoz és gyulladáshoz.
Hosszú távú következmények:
Azoknál az egyéneknél, akiknél bénulásos gyermekbénulás alakul ki, a bénulás tartós lehet, és élethosszig tartó funkcionális károsodáshoz vezethet. Megfelelő ellátással és rehabilitációval azonban sok gyermekbénulásban szenvedő ember jó életminőséget érhet el.
A gyermekbénulás védőoltással történő megelőzése kulcsfontosságú, mivel a fertőzésre nincs gyógymód. A védőoltás hatékonyan serkenti az immunrendszert olyan antitestek termelésére, amelyek védenek a jövőbeni poliovírus fertőzések ellen, és megakadályozzák a súlyos szövődmények kialakulását.