Korábbi megfigyelések és leírások :
- 1900-as évek eleje :Eugen Bleuler svájci pszichiáter 1911-ben írt le először egy "autismusnak" nevezett állapotot, bár ő a skizofréniára összpontosított.
- 1943 :Leo Kanner amerikai gyermekpszichiáter publikált egy tanulmányt, amelyben 11 szokatlan viselkedést tanúsító gyermeket ír le, amelyet "korai infantilis autizmusnak" nevezett.
- 1944 :Hans Asperger osztrák-amerikai orvos külön tanulmányt adott ki egy hasonló gyermekcsoportról, bár munkája kezdetben kevésbé ismert.
Diagnosztikai kritériumok kidolgozása :
- 1952 :Az "autista pszichopátia" kifejezést az állapot leírására vezették be.
- 1968 :Az Amerikai Pszichiátriai Társaság (APA) a "csecsemőkori autizmust" külön diagnózisként vette fel a Mentális zavarok diagnosztikai és statisztikai kézikönyvének második kiadásában (DSM-II).
- 1980 :A DSM-III bevezette az "autista spektrum zavar" kifejezést, amely a tünetek és súlyosság szélesebb körét foglalja magában.
- 1987 :A DSM-III-R tovább finomította az autizmus spektrum zavar diagnosztikai kritériumait.
- 1994 :A DSM-IV részletesebb kritériumokat adott a diagnózishoz, és olyan altípusokat vezetett be, mint az Asperger-szindróma és a másként nem meghatározott pervazív fejlődési rendellenesség (PDD-NOS).
- 2013 :A DSM-5 az autizmus spektrum zavarok korábbi alkategóriáit egyesítette az autizmus spektrum zavar egyetlen diagnózisává, felismerve a súlyossági spektrumot.
Növekvő tudatosság és kutatás :
- A 20. és a 21. század elején a növekvő kutatások, tudományos vizsgálatok és szakmai együttműködések hozzájárultak az autizmus spektrumzavarok mélyebb megértéséhez.
- Olyan kutatók munkája, mint Lorna Wing, Simon Baron-Cohen, Uta Frith és mások, segített bővíteni ismereteinket az állapotról és annak jellemzőiről.
Fontos megjegyezni, hogy az autizmus spektrumzavarok fogalma az idők során fejlődött, és a kutatás előrehaladása a diagnosztikai kritériumok jobb megértéséhez és finomításához vezetett. Ezért „felfedezésének” érdeme nem egyetlen egyénnek, hanem a területen tevékenykedő számos szakember együttes erőfeszítésének tulajdonítható.