1. Javított légzési hatékonyság :A gyakorlat segít a rekeszizom és más légzőizmok erejének növelésében. Az erősebb légzőizmok hatékonyabban bővíthetik és összehúzhatják a tüdőt, ami lehetővé teszi a mélyebb légzést és a jobb levegőcserét.
2. Csökkentett légcsapdás :A tüdőtágulás következtében a levegő beszorul a tüdőbe, ami légszomjhoz vezet. A gyakorlatok segíthetnek csökkenteni a levegő beszorulását azáltal, hogy javítják a tüdő rugalmasságát, és lehetővé teszik a jobb légmozgást a légutakba és kifelé.
3. Megnövelt oxigénfelvétel :Az edzés elősegítheti a szervezet oxigénfelvételének és a szövetekbe való eljuttatásának fokozását. Mivel a tüdőtágulásban szenvedő egyének gyakran tapasztalnak alacsony véroxigénszintet, a testmozgás segíthet javítani az oxigéntelítettséget és csökkenteni a légszomjat a fizikai tevékenységek során.
4. Javított állóképesség és gyakorlati kapacitás :A rendszeres testmozgás segíthet növelni az általános állóképességet és az edzéstűrő képességet tüdőtágulásban szenvedő betegeknél. Ez lehetővé teszi számukra, hogy hosszabb ideig végezzenek fizikai tevékenységet anélkül, hogy jelentős légszomjat tapasztalnának.
5. Javított életminőség :A tüdőfunkció javításával a testmozgás javíthatja az emfizémás egyének általános életminőségét. Csökkentheti a légszomj okozta korlátokat, és nagyobb részvételt tesz lehetővé a napi tevékenységekben, a társadalmi interakciókban és a hobbikban.
Fontos, hogy a tüdőtágulásban szenvedő betegek konzultáljanak egészségügyi szolgáltatójukkal és/vagy tüdőrehabilitációs szakemberrel, mielőtt edzésprogramot kezdenének. A biztonság és a hatékonyság biztosítása érdekében személyre szabott edzéstervet kell kidolgozni, amely figyelembe veszi az egyén sajátos állapotát és korlátait.