1. Fokozott szimpatikus idegrendszeri aktivitás:Az asztmát a légutak gyulladása és összehúzódása jellemzi, ami légzési nehézséghez és fokozott légzési munkához vezet. Ez beindíthatja a szimpatikus idegrendszert, amely szabályozza a szervezet „harcolj vagy menekülj” reakcióját. A szimpatikus idegrendszer aktiválása megnövekedett pulzusszámot és a légutak tágulását eredményezi, ami javítja a szervezet oxigénellátását.
2. Hipoxia:Súlyos asztmás rohamok hipoxiához vezethetnek, amely állapot oxigénhiányos a szervezet szöveteiben. A hipoxia serkenti a szívet, hogy gyorsabban verjen, hogy kompenzálja a csökkent oxigénszintet, és több oxigént szállítson a létfontosságú szervekhez.
3. Hiperinfláció:Súlyos asztmában a légutak elzáródnak, ami a tüdőben lévő levegő beszorulását okozza. Ez hiperinflációhoz vezet, ahol a tüdő túlzottan kitágult. A hiperinfláció nyomást gyakorolhat a szívre, befolyásolva annak működését, és tachycardiát is kiválthat, mivel a szív megpróbál alkalmazkodni a megnövekedett nyomásterheléshez.
4. Érzelmi stressz:Az asztma stresszes állapot lehet, és az asztmához társuló szorongás vagy pánikrohamok tovább növelhetik a pulzusszámot.
5. Gyógyszerek:Egyes asztmagyógyszerek, mint például a béta-agonisták (pl. szalbutamol, terbutalin) a szívre gyakorolt serkentő hatásuk miatt tachycardiát okozhatnak.
Fontos megjegyezni, hogy bár a tachycardia gyakori válasz az asztmára, az asztma mögöttes állapot kezelése és a hozzájáruló tényezők kezelése segíthet a pulzusszám szabályozásában és az általános tünetek javításában.