Hogyan kezdődött először az asztma?

Az asztma egy ősi betegség, a bizonyítékok arra utalnak, hogy legalább ie 400 óta létezik, és talán még korábban is. Az asztma első dokumentációja Hippokratész görög orvos írásaiból származik, aki az "asztma" kifejezést a görög "zihálás" szóból eredezteti. Hippokratész az állapotot "zajos légzésnek" nevezte, és azonosított néhány asztmához kapcsolódó tünetet, mint például a köhögést és a zihálást.

Bár Hippokratész leírásai kezdetlegesek voltak, lefektették az asztma jelenlegi megértésének alapjait. Az évszázadok során az asztmával kapcsolatos ismeretek fokozatosan bővültek, olyan orvosok közreműködésével, mint Galenus az i.sz. 2. században és Avicenna az i.sz. 10. században.

A reneszánsz és a felvilágosodás időszakában jelentős előrelépések történtek az asztma patofiziológiájának és a hörgőcsövek szerepének megértésében. A 19. században a tudósok elkezdték kutatni az allergének és irritáló anyagok szerepét az asztmás rohamok kiváltásában, és olyan kezeléseket fejlesztettek ki, mint az inhalátorok és az orális gyógyszerek.

A 20. században az asztma kutatása és kezelése folyamatosan javult, ami új gyógyszerekhez, diagnosztikai technikákhoz és stratégiákhoz vezetett az asztma kontrollálására. Napjainkban az asztma világszerte elterjedt állapot, amely az egyéneket érinti, de a kezelésében elért előrelépések lehetővé teszik az egyének számára, hogy az állapot ellenére viszonylag normális életet éljenek.