Igen, ez képmutató.
1. A feltételek ellentmondása :Az intolerancia valaminek az eltűrésének megtagadása, míg a képmutatás bizonyos erények színlelése, miközben azokkal ellentétesen cselekszünk. Az intoleranciával szembeni intoleranciával az ember lényegében éppen abban foglalkozik, amit állításuk szerint ellenez, és ez az önellentmondás egyik formája.
2. Csúszós lejtő :Ha az intolerancia intoleranciája indokolt, az potenciálisan az intolerancia ciklusához vezethet, amelyben mindegyik csoport intoleránsnak tekinti a másikat, és ezért intoleranciát érdemel. Ez a konfliktusok eszkalálódásához és a nézeteltérések elfojtásához vezethet.
3. A diszkrimináció lehetősége :Az intolerancia intoleranciája az ellentétes nézeteket vallókkal szembeni diszkriminációhoz vezethet. Egész csoportokat vagy egyéneket intoleránsnak minősítve ellenséges környezetet teremthet, ahol az emberek elnémulnak vagy marginalizálódnak hitük miatt.
Nem, nem feltétlenül képmutató.
1. Jogos védelem :Bizonyos esetekben az intolerancia intoleranciája a káros vagy elnyomó hiedelmek elleni jogos védekezésnek tekinthető. Például a fanatizmus vagy a gyűlöletbeszéd eltűrésének megtagadása szükséges válasznak tekinthető a kiszolgáltatott csoportok védelmében és a társadalmi igazságosság előmozdításában.
2. Arányosság :Az intoleranciával szembeni intolerancia mértéke a kifogásolt intolerancia súlyossága alapján értékelhető. Ha a megcélzott intolerancia szélsőséges és káros, akkor bizonyos fokú intolerancia válaszként indokolt lehet.
3. Kontextuális tényezők :Az intolerancia intoleranciája mögött meghúzódó kontextus és szándék számít. Ha ezt a tolerancia és a sokféleség tisztelete iránti őszinte elkötelezettség motiválja, nem pedig az ellenvélemény elfojtásának vágya, akkor nem tekinthető képmutatónak.
Végső soron az, hogy az intoleranciával szembeni intolerancia képmutató-e, a konkrét kontextustól, az ellenszegülő intolerancia természetétől és a válasz mögött meghúzódó szándékoktól függ. Nincs egyszerű válasz, és a kérdésben különböző nézőpontok érvényesek.