Nyomásfelépítés: Amikor tüsszent, teste légnyomást generál az orrjáratokban és a tüdőben. Az orrban tartva ezt a nyomást visszafogja, és megakadályozza annak felszabadulását.
Orrdugulás és -fájdalom: A beszorult nyomás torlódást okozhat az orrban és az orrmelléküregekben, ami fájdalmat és kényelmetlenséget okozhat.
Fülsérülés: A tüsszentés során az orrtartásból származó nyomás az Eustach-csöveken keresztül terjedhet, összekötve az orrot és a füleket. Ez a nyomás fülfájdalmat, átmeneti halláskárosodást, vagy extrém esetben akár a dobhártya repedését is okozhatja.
Szemkárosodás: A tüsszentés ereje a szemre nehezedő fokozott nyomást is okozhat, ami szemfájdalmat vagy ritka esetekben retinaleválást okozhat.
Fertőzésveszély: Ha tüsszentés közben tartja az orrát, a levegő és az orrváladék visszaszorulhat az orrmelléküregekbe és az Eustach-csövekbe. Ez növelheti az orrmelléküreg- és fülfertőzések kockázatát.
Fejfájás: A hirtelen és intenzív nyomásnövekedés fejfájást válthat ki, vagy súlyosbíthatja a meglévő migrént.
Szédülés: Egyes egyéneknél, ha tüsszögés közben az orrát tartják, hirtelen vérnyomásesést okozhat, ami szédüléshez vagy akár ájuláshoz is vezethet.
Légzési nehézségek: Ha tüsszögés közben tartja az orrát, az akadályozhatja a normál légzést, és légszomjat okozhat.
Fontos megjegyezni, hogy az orrtartás tüsszögés közben nem ajánlott gyakorlat a lehetséges kockázatok miatt. Ha késztetést érez a tüsszentésre, hagyja, hogy ez természetesen történjen, és takarja el az orrát egy zsebkendővel vagy a könyökével.