Melyik tanítási stratégia a legjobb példa a viselkedési megközelítésre?

A viselkedési megközelítés a megfigyelhető viselkedésekre és az azokat befolyásoló környezeti tényezőkre helyezi a hangsúlyt. Az egyik tanítási stratégia, amely a viselkedési megközelítést példázza, az operáns kondicionálás, más néven instrumentális kondicionálás. Ez a stratégia a kívánt viselkedések megerősítésére és a nemkívánatos viselkedések visszaszorítására összpontosít jutalmak és következmények alkalmazásával.

Az operáns kondicionálásban a pozitív megerősítés magában foglalja a viselkedés jutalmazását, hogy növelje annak előfordulását. Például egy tanár adhat egy diáknak egy matricát, vagy megdicsérheti egy feladat helyes végrehajtásáért. A negatív megerősítés ezzel szemben magában foglalja a kellemetlen következmények eltávolítását a kívánt viselkedés megtörténte után. Például, ha egy diák időben befejezi a házi feladatát, szabadidejében választhat további tevékenységet.

Ezzel szemben a büntetés a nemkívánatos viselkedések gyakoriságának csökkentésére szolgál. A pozitív büntetés magában foglalja a kellemetlen következmény bevezetését egy nemkívánatos viselkedés után, például időt adunk egy tanulónak a helytelen viselkedés miatt. A negatív büntetés pedig azt jelenti, hogy egy nemkívánatos viselkedés után elvesznek egy pozitív megerősítést, például pontokat vonnak le a tanuló osztályzatából, ha nem teljesített egy feladatot.

E technikák szisztematikus alkalmazásával a tanárok alakíthatják a tanulók viselkedését, és ösztönözhetik a pozitív tanulási szokásokat. A viselkedési megközelítés strukturált keretet biztosít az oktatási környezetben megfigyelhető viselkedések megértéséhez és módosításához.