1. Guanfacin (Intuniv, Tenex): A guanfacin a központi alfa-2A agonistákként ismert gyógyszerek csoportjába tartozik. Úgy fejti ki hatását, hogy növeli bizonyos neurotranszmitterek szintjét az agyban, mint például a noradrenalin, és javíthatja a figyelmet és a viselkedést.
2. Klonidin (Kapvay): A klonidin egy másik központi alfa-2A agonista, amely hasonló a guanfacinhoz. Használható önmagában vagy stimulánsokkal kombinálva, és hatékonynak bizonyult a hiperaktivitás és az impulzivitás csökkentésében.
3. Atomoxetine (Strattera): Az atomoxetin egy szelektív noradrenalin-újrafelvétel-gátló (SNRI), amely a noradrenalin szintjének növelésével fejti ki hatását az agyban. Javíthatja a figyelmet és csökkentheti a hiperaktivitást és az impulzivitást.
4. Triciklikus antidepresszánsok (TCA): Egyes TCA-kat, mint például a dezipramint (Norpramin) és a nortriptilint (Pamelor), a jelölésen kívül alkalmazták az ADHD kezelésére. Hozzájárulhatnak a figyelem és a viselkedés javításához azáltal, hogy növelik bizonyos neurotranszmitterek szintjét az agyban, mint például a noradrenalin és a szerotonin.
5. Bupropion (Wellbutrin): A bupropion, amelyet elsősorban antidepresszánsként írnak fel, bizonyos hatékonyságot mutatott az ADHD kezelésében. Úgy gondolják, hogy úgy fejti ki hatását, hogy növeli a dopamin és a noradrenalin szintjét az agyban.
Fontos megjegyezni, hogy a nem stimuláns ADHD-gyógyszer pontos kiválasztását az ADHD kezelésében jártas egészségügyi szakemberrel kell egyeztetni. Figyelembe veszik az egyes páciens specifikus tüneteit, kórtörténetét és a korábbi kezelésekre adott válaszát a legjobb gyógyszeres kezelés meghatározásakor.