Egészség és a Betegség
Csökkentett tüdőfelület: Az alveolusok pusztulása csökkenti a gázcserére rendelkezésre álló teljes tüdőfelületet. Ez a felületcsökkenés megnehezíti a tüdő oxigénfelvételét és hatékony szén-dioxid-kibocsátását. Ennek eredményeként a tüdőtágulásban szenvedő betegek légszomjat tapasztalnak, különösen fizikai aktivitás közben.
Légcsapdázás :Az emfizéma károsítja a tüdő rugalmas visszarúgási tulajdonságait. Ez rontja a tüdő azon képességét, hogy kilégzéskor visszahúzódjon és levegőt ürítsen ki. Ennek eredményeként a levegő csapdába esik a sérült alveolusokban, ami légcsapdának nevezett állapothoz vezet. A levegő bezárása tovább növeli a légszomjat és a légzési nehézségeket.
Hipoxia: A sérült alveolusokban lecsökkent oxigén- és szén-dioxid-csere miatt az emfizémás egyének gyakran tapasztalnak oxigénhiányt a véráramban, amit hipoxiának neveznek. A hipoxia számos szövődményhez vezethet, beleértve a fáradtságot, a zavartságot, a mentális funkciók károsodását és végül a légzési elégtelenséget.
A légzés fokozott munkája: Az emfizéma előrehaladtával az alveolusok elpusztulása és a légcsapdák növelik a tüdő légáramlással szembeni ellenállását. Ez megnehezíti a légzést, nagyobb erőfeszítést igényel a be- és kilégzés. A megnövekedett légzési nehézség légszomjat, fáradtságot és csökkent fizikai aktivitást okozhat.
Jobb szívelégtelenség: Az emfizéma pulmonális hipertónia kialakulásához vezethet, amely állapotot a tüdő ereiben kialakuló magas nyomás jellemez. A pulmonális hipertónia megterhelheti a szív jobb oldalát, ami jobb szívelégtelenséghez vezethet. A jobb oldali szívelégtelenség folyadékfelhalmozódást okozhat a szervezetben (ödéma), duzzanatot a lábakban és a bokában, valamint csökkenti a fizikai teljesítőképességet.