Mik azok az in vivo és vitro tesztes nukleáris medicina?

Az in vivo és az in vitro két általános kifejezés a nukleáris medicinában végzett különböző típusú vizsgálatok leírására. Íme mindegyik magyarázata:

In vivo tesztek :

Az in vivo vizsgálatok során radioaktív nyomjelzőket vagy radiofarmakonokat adnak be élő szervezetbe, általában emberi betegbe, a fiziológiai folyamatok értékelésére, betegségek diagnosztizálására vagy a kezelésre adott válasz monitorozására. Ezeket a vizsgálatokat közvetlenül a szervezetben végzik.

Példák a nukleáris medicina in vivo tesztjére:

1. Csontszcintigráfia :Radioaktív nyomjelzőt fecskendeznek be a véráramba, hogy felmérjék a csontanyagcserét és észleljék az olyan rendellenességeket, mint a törések, fertőzések vagy daganatok.

2. Myocardialis perfúziós képalkotás :Radioaktív nyomjelzőt fecskendeznek be a szívizom véráramlásának értékelésére és a csökkent perfúziós területek azonosítására, amelyek koszorúér-betegségre utalhatnak.

3. Vesevizsgálat :A radioaktív nyomjelzőt a veseműködés értékelésére, a véráramlási rendellenességek azonosítására és az olyan állapotok kimutatására használják, mint a vesekövek vagy daganatok.

4. Tüdőperfúziós vizsgálat :Radioaktív nyomjelzőt lélegeznek be vagy fecskendeznek be a tüdő véráramlásának értékelésére és olyan állapotok diagnosztizálására, mint a tüdőembólia vagy a tüdőrák.

In vitro tesztek :

Az in vitro teszteket az élő szervezeten kívül, általában laboratóriumi körülmények között végzik, vér-, vizelet- vagy szövetminták felhasználásával. Ezek a tesztek biológiai minták elemzését foglalják magukban, hogy információt szerezzenek bizonyos molekulákról, anyagokról vagy biomarkerekről.

Példák a nukleáris medicinában végzett in vitro tesztekre:

1. Radioimmunoassay (RIA) :A mintában lévő hormonok, gyógyszerek vagy egyéb anyagok koncentrációjának mérésére használt technika radioaktívan jelölt antitestek használatával.

2. Enzim-kapcsolt immunszorbens vizsgálat (ELISA) :Immunvizsgálati technika, amely jelölt antitesteket vagy enzimeket alkalmaz a mintában lévő specifikus fehérjék vagy anyagok kimutatására és mennyiségi meghatározására.

3. Polimeráz láncreakció (PCR) :Molekuláris biológiai technika, amelyet egy mintában lévő specifikus DNS-szekvenciák amplifikálására és kimutatására használnak, lehetővé téve a genetikai mutációk vagy kórokozók azonosítását.

4. Áramlási citometria :A mintában lévő sejtek fizikai és kémiai jellemzőinek mérésére használt technika, beleértve a sejtméretet, a sejtfelszíni markereket és a DNS-tartalmat.

Összefoglalva, az élő szervezeten belül in vivo teszteket végeznek a fiziológiai folyamatok értékelésére és a betegségek közvetlen diagnosztizálására, míg az in vitro teszteket a testen kívül, minták felhasználásával specifikus molekulák vagy anyagok laboratóriumi vizsgálatára. Mindkét típusú teszt döntő szerepet játszik a nukleáris medicinában diagnosztikai, terápiás és kutatási célokra.