Egészség és a Betegség
A GSR vérvizsgálat kimutatja a lövésmaradék (GSR) jelenlétét a véráramban. A GSR egy mikroszkopikus méretű vegyszermaradvány, amely a lőfegyver kilövésénél keletkezik. Megtalálható annak a kezén, ruháján és bőrén, aki nemrégiben elsütött egy fegyvert.
A GSR vérvizsgálatot általában akkor végzik el, amikor a bűnüldöző szervek lövöldözéses incidenst vizsgálnak, és meg kell határozniuk, hogy egy adott személy érintett-e. Használható annak meghatározására is, hogy valaki a lőfegyver közvetlen közelében volt-e, amikor kilőtték.
Hogyan működik a GSR vérvizsgálat:
A GSR vérvizsgálat azon a tényen alapul, hogy a GSR részecskék ólmot és báriumot tartalmaznak. Ezek a fémek a lőfegyver kilövésénél a levegőbe kerülnek, és felszívódhatnak a bőrön keresztül vagy belélegezve.
Amikor a GSR részecskéiből származó ólom és bárium belép a véráramba, megkötődnek a vörösvértestekhez. A GSR vérvizsgálat képes kimutatni ezeket a fémeket egy vérminta elemzésével.
A GSR vérvizsgálati eredményeinek értelmezése:
A pozitív GSR vérvizsgálat azt jelzi, hogy az egyén GSR-nek volt kitéve, de ez nem feltétlenül bizonyítja, hogy fegyverrel lőtt. Vannak más ólom- és báriumexpozíciós források is, például szennyezett talaj, ipari folyamatok és tűzijátékok.
A negatív GSR vérvizsgálat nem feltétlenül jelenti azt, hogy az egyén nem volt érintett a lövöldözésben. Lehetőség van a GSR részecskék eltávolítására a kézről és a bőrről mosással vagy vízzel való érintkezéssel.
A GSR vérvizsgálati eredmények értelmezését az ügy egyéb bizonyítékaival összefüggésben kell elvégezni.
A GSR vérvizsgálat korlátai:
A GSR vérvizsgálat nem mindig megbízható. Számos tényező befolyásolhatja a teszt pontosságát, például:
* A lövöldözés óta eltelt idő
* A GSR-expozíció mértéke
* Függetlenül attól, hogy az egyén kezet mosott vagy zuhanyozott
* Egyéb ólom- és báriumforrások jelenléte
E korlátozások miatt a GSR vérvizsgálat nem mindig elfogadható bizonyítékként a bíróságon.