Az antinukleáris antitest (ANA) teszt egy olyan laboratóriumi vizsgálat, amely a személy vérében a saját sejtmagjai ellen irányuló antitestek jelenlétének kimutatására szolgál. A tesztet általában az autoimmun állapotok, különösen a szisztémás lupus erythematosus (SLE) diagnosztizálásának elősegítésére végzik. Íme egy áttekintés az ANA-teszt előkészítéséről:
1. Vérvétel:
- Vérmintát vesznek a beteg karjában lévő vénából.
- A vért egy csőbe vagy fiolába gyűjtik, amely véralvadásgátlót tartalmaz, hogy megakadályozza az alvadást.
- A vérmintát ezután laboratóriumba küldik vizsgálatra.
2. Szérum szétválasztás:
- A vérmintát centrifugálják, hogy elválasszák a vörösvértesteket a szérumtól.
- A kérdéses antitesteket tartalmazó szérumot összegyűjtik és további elemzésekhez használják fel.
3. Aljzat előkészítése:
- Az üvegmikroszkóp tárgylemezeit nukleáris antigéneket tartalmazó szubsztráttal vonják be.
- Ezeket a nukleáris antigéneket jellemzően állati szövetekből, például májból vagy veséből, vagy tenyésztett emberi sejtekből vonják ki.
4. Szérum inkubáció:
- A páciens szérumát felhígítják, és hozzáadják a nukleáris antigénekkel bevont mikroszkóp tárgylemezekhez.
- A tárgylemezeket meghatározott ideig inkubáljuk, lehetővé téve, hogy a szérumban lévő antitestek kötődjenek a tárgylemezeken lévő nukleáris antigénekhez.
5. Mosás:
- Inkubálás után a lemezeket alaposan megmossuk, hogy eltávolítsuk a meg nem kötött antitesteket és egyéb anyagokat.
6. Észlelés:
- Fluoreszcens vagy enzimmel jelölt másodlagos antitestet adnak a tárgylemezekhez.
- A másodlagos antitest specifikus a humán immunglobulinokra, és minden olyan páciens antitestéhez kötődik, amely a nukleáris antigénekhez kötődött.
- Ha antinukleáris antitestek vannak jelen a páciens szérumában, akkor azok a tárgylemezeken lévő nukleáris antigénekhez kötődnek, majd a másodlagos antitest ezekhez kötődik, látható jeleket hozva létre.
7. Vizualizálás és értelmezés:
- A tárgylemezeket fluoreszcens mikroszkóp alatt vagy más megfelelő kimutatási módszerrel vizsgálják.
- A fluoreszcens jelek jelenlétét, mintázatát és intenzitását patológus vagy laboratóriumi szakember elemzi és értelmezi.
Az ANA-teszt eredményei pozitívak vagy negatívak, és a fluoreszcencia specifikus mintázata további információkkal szolgálhat, amelyek elősegítik az autoimmun betegségek diagnosztizálását. A pozitív ANA-teszt nem feltétlenül jelez konkrét betegséget, de értékes eszköz lehet a feltételezett autoimmun állapotú betegek értékelésében.