Sugárdózis:A kilégzés utáni röntgenfelvételhez további sugárterhelésre lenne szükség a kitágult mellkasi üreg rögzítéséhez, ami potenciálisan növelheti a beteg kockázatát.
Képtisztaság:A kilégzés során a rekeszizom mozgása miatt a tüdőszerkezetek elmozdulnak és egymásra helyezkednek. Ez csökkentheti a kép tisztaságát, és megnehezítheti bizonyos rendellenességek azonosítását.
Diagnosztikai korlátok:A mellkasröntgenfelvételek klinikailag releváns leleteinek többségét, például infiltrátumokat, tömegeket vagy pleurális folyadékgyülemeket, nem befolyásolja jelentősen a páciens légzési fázisa. Ezért a lejárati nézetből nyert további információ gyakran minimális.
Technikai kihívások:A jól időzített kilégzési röntgenfelvétel készítése technikailag kihívást jelenthet, különösen azoknál a betegeknél, akiknek nehezen tartják vissza a lélegzetet, vagy akik légzési nehézségben szenvednek. Ez mozgási műtermékekhez és szuboptimális képminőséghez vezethet.
Szabványosított protokollok:A legtöbb klinikai környezetben a mellkasröntgenfelvételeket szabványosított protokollok és irányelvek szerint végzik, amelyek általában előírják, hogy a képeket az inspiráció során kell elkészíteni. Ez biztosítja a képek konzisztenciáját és időbeli összehasonlíthatóságát a nyomon követési célokra.
Összefoglalva, bár a lejáratkor végzett mellkasröntgen-felvételek további információkkal szolgálhatnak bizonyos klinikai szituációkban, általában nem javasoltak rutinszerűen a sugárterhelés, a képminőség korlátai és a technikai kihívások miatt.