Milyen dolgok érzékelhetik a röntgensugarakat?

Számos anyag és eszköz képes észlelni a röntgensugarakat, mivel képesek kölcsönhatásba lépni a röntgensugárzással és reagálni azokra. Íme néhány a röntgensugarak kimutatására használt általános módszerek és detektorok:

1. Fényképészeti film: A hagyományos röntgenfényképezés a vizsgált tárgy mögé helyezett fényképészeti filmet használ. A tárgyon áthaladó röntgensugarak látens képeket hoznak létre a filmen, amelyeket ezután feldolgozva látható röntgenképet készítenek.

2. Röntgenfilm kazetta: A röntgenfilm-kazetta fényálló anyagba zárva tartalmazza a fényképező filmet, és erősítő képernyőket tartalmaz a röntgensugarak iránti érzékenység fokozása érdekében.

3. Fluoroszkópia képernyő: A fluoroszkópia fluoreszcens képernyőt használ, amely olyan anyagokkal van bevonva, mint a cink-szulfid vagy a kadmium-volframát. Amikor a röntgensugarak a képernyőt érik, látható fényt bocsátanak ki, lehetővé téve a mozgó tárgyak valós idejű megfigyelését anélkül, hogy egyedi képeket rögzítenének.

4. Képerősítők: A képerősítők fénysokszorozó csövek segítségével erősítik fel a gyenge röntgenjelet, így a röntgensugarakat világosabb látható fényké alakítják. Fluoroszkópiában és orvosi képalkotó eszközökben, például C-karokban használják.

5. Szilárdtest-detektorok: Ezek a detektorok, más néven digitális detektorok vagy lapos paneles detektorok, félvezető anyagokat, például amorf szilíciumot vagy kadmium-telluridot használnak. Az ezekkel az anyagokkal kölcsönhatásba lépő röntgensugarak elektromos töltéseket generálnak, amelyek rögzíthetők és digitális képekké dolgozhatók fel. Általában a modern röntgen képalkotó rendszerekben használják.

6. Szcintillációs detektorok: A szcintillációs detektorok olyan anyagokból állnak, mint a nátrium-jodid (NaI) vagy a cézium-jodid (CsI) kristályok, amelyek röntgensugárzás hatására szcintillációs fényt bocsátanak ki. A szcintillációs fényt fotosokszorozó csövek vagy fotodiódák érzékelik, és elektromos jelekké alakítják.

7. Ionizációs kamrák: Az ionizációs kamrák mérik a gázzal töltött kamrában röntgensugárzással előállított ionizációt. Ez az ionizációs áram változása arányos a röntgensugárzás intenzitásával, és speciális műszerekkel érzékelik és számszerűsítik.

8. Geiger-Müller számlálók: A Geiger-Müller számlálókat általában az egyes röntgenfotonok detektálására és számlálására használják. Gázzal töltött csövet tartalmaznak, amely elektromos áram impulzusokat állít elő, amikor a röntgensugárzás ionizálja a gázt, lehetővé téve ezen események észlelését és számlálását.

Érdemes megjegyezni, hogy bár ezek a módszerek elsősorban a röntgensugárzást érzékelik, sok közülük a röntgensugárzásra adott közvetett válaszokat rögzíti. A röntgensugárzás kölcsönhatása a detektor anyagokkal (film, szcintillátorok, félvezetők) látható fényt, elektromos jeleket vagy ionizációs eseményeket hoz létre, amelyeket azután felerősítenek és feldolgoznak értelmezhető képek vagy mérések előállítására.