1. Egyéni felelősség: Egyesek azzal érvelnek, hogy az egyéneknek felelősséget kell viselniük egészségügyi döntéseikért és az azokból adódó következményekért. Ha egy személy egészségtelen magatartást tanúsít, mint például a dohányzás, a túlzott alkoholfogyasztás vagy a kiegyensúlyozatlan étrend, növelheti bizonyos betegségek, például a rák kialakulásának kockázatát. Ebben a nézetben igazságtalannak tekinthető, ha az ilyen személyeket egyenlő bánásmódban részesítik azokkal, akik nem hoztak ilyen döntést.
2. Az egészségügy mint jog: Mások azt állítják, hogy az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés alapvető emberi jog, és nem szabad, hogy az egyén életmódbeli döntéseitől függjön. Az érv itt az, hogy a rákot és más betegségeket számos tényező okozhatja, beleértve a genetikai hajlamokat, a környezeti hatásokat és az egészséget meghatározó társadalmi tényezőket. Ezért a kezelés megtagadása vagy korlátozása kizárólag az egészségtelennek vélt döntések alapján diszkriminatív lehet, és sértheti az egészségügyi ellátáshoz való méltányos hozzáférés elvét.
3. Társadalomra gyakorolt hatás: Bizonyos egészségtelen döntéseknek szélesebb társadalmi hatásai lehetnek. Például a dohányzás nemcsak az egyén egészségére van hatással, hanem hozzájárul a passzív dohányzáshoz és a légszennyezéshez is, ami potenciálisan károsíthat másokat. Ha az ilyen magatartást tanúsító egyéneket nem kezelik, továbbra is folytathatják ezeket a káros gyakorlatokat, ami megterhelheti az egészségügyi rendszert és az erőforrásokat.
4. Az egészségmagatartások összetettsége: Az egészségmagatartás megváltoztatása sokrétű és kihívást jelentő folyamat lehet, amelyet különféle tényezők befolyásolnak, mint például a társadalmi-gazdasági feltételek, a mentális egészség és a szociális támogatási rendszerek. Ha egyszerűen „egészségtelennek” nevezzük az egyének döntéseit anélkül, hogy elismernénk ezeket a bonyolultságokat, az túlságosan leegyszerűsítheti a kérdést.
5. Közegészségügy és megelőzés: Az egyének egyenlő bánásmódja lehetőséget nyújthat az egészségtelen döntések mögött meghúzódó okok kezelésére és a közegészségügy előmozdítására. Azáltal, hogy megértjük azokat a tényezőket, amelyek hozzájárulnak bizonyos egészségmagatartásokhoz, és kezeljük a társadalmi egyenlőtlenségeket, hatékony megelőzési stratégiákat lehet kidolgozni a megelőzhető betegségek előfordulásának csökkentésére.
Végső soron az egészségtelen döntéseket hozó és rákos megbetegedésben szenvedő egyének kezelésének módjára vonatkozó döntés magában foglalja a személyes felelősség, a társadalmi jólét és az egészségügyi ellátáshoz való egyenlő hozzáférés biztosítása közötti kényes egyensúlyt. Ez egy folyamatban lévő etikai vita területe, és a különböző országok és egészségügyi rendszerek eltérő módon közelíthetik meg ezt a kérdést.