Míg a hörgőfa különböző szegmensei eltérő méretűek és szerkezetűek, mindegyik létfontosságú szerepet játszik a légzési folyamatban. Íme néhány a hörgőfa szerkezeti és funkcionális jellemzői:
* Légcső: A légcső egy viszonylag nagy, merev cső, amely a gégetől a mellüregig terjed. Elsődleges csatornaként szolgál a tüdőbe belépő és onnan kilépő levegő számára. A légcső csillós sejtekkel van bélelve, amelyek segítenek eltávolítani a nyálkahártyát és más idegen részecskéket a légutakból.
* Hörgő: A légcső két primer hörgőre oszlik, amelyek mindegyike tüdőbe vezet. Az elsődleges hörgők a hilumnál lépnek be a tüdőbe, és tovább ágaznak kisebb hörgőkbe. A hörgőket csillós sejtekkel és nyálkakiválasztó mirigyekkel bélelik, amelyek segítenek megvédeni a légutakat a káros anyagoktól.
* Hörgők: A hörgők tovább osztódnak kisebb légutakra, amelyeket hörgőknek neveznek. A hörgők falában hiányoznak a porcgyűrűk, és vékonyabbak a falak, mint a hörgők. Ők felelősek a levegő elosztásáért az alveolusokba, az apró tasakokba, ahol a gázcsere zajlik.
Miközben a levegő átáramlik a hörgőfán, felmelegszik, nedvesítik és szűrik, hogy előkészítsék az alveolusokban történő gázcserére. A légutak csillós sejtjei és nyálkakiválasztó mirigyei döntő szerepet játszanak a belélegzett mikroorganizmusok és részecskék elleni védekezésben.
Ezért, míg a hörgőfa szerkezetében és működésében fokozatosan megváltozik a légcsőtől a hörgőig, összefüggő rendszerként működik a hatékony légzés elősegítése érdekében. Az egyes tüdőn belüli funkcionálisan különálló régiók fogalma nem vonatkozik a hörgőfára.