A „masuma” név az arab „sama” (arabul:سام) igéből származik, ami „hallani”-t jelent. Az iszlám teológiában a masuma kifejezés a tévedhetetlenség fogalmára utal, különösen a prófétáknak, leszármazottaiknak és az imámoknak tulajdonítják. Szorosan kapcsolódik az „isma” elvéhez, amely védelmet jelent a bűnöktől és a tévedésektől. Amikor vallási kontextusban a vezetőkre vagy példaképekre alkalmazzák, a masuma azt jelenti, hogy mentesülnek az isteni útmutatás és tanítások közvetítésében elkövetett hibák alól.
