Ha a magzatot érintő lehetséges kockázatokat meghaladják az anyára gyakorolt lehetséges előnyök, a kemoterápiás gyógyszerek óvatosan és megfontoltan alkalmazhatók a második és harmadik trimeszterben. A kemoterápiás szerek kiválasztásakor figyelembe kell venni a magzatra gyakorolt lehetséges hatásukat, és a kezelés időzítését és adagolását a kockázatok minimalizálása érdekében módosítják.
A terhesség teljes ideje alatt elengedhetetlen a szoros megfigyelés, beleértve a rendszeres terhesgondozást, a magzati jólét ultrahangos és egyéb diagnosztikai vizsgálatokkal történő felmérését, valamint az anyai-magzatgyógyászati szakorvosokkal, onkológusokkal és más érintett egészségügyi szakemberekkel való folyamatos konzultációt.
Fontos megjegyezni, hogy a kemoterápiát nem alkalmazzák rutinszerűen terhes nőknél, és csak akkor veszik figyelembe, ha arra kényszerítő orvosi szükség van, egyensúlyban tartva a kockázatokat és az előnyöket az anya és a fejlődő magzat számára.