A rosszindulatú daganatok osztályozása segít az orvosoknak felmérni a rák általános agresszivitását, megjósolni potenciális viselkedését és növekedését, és irányítani a kezelési döntéseket. Az osztályozási rendszer a rák különböző típusai között változhat, de általában minél magasabb a besorolás, annál agresszívabb és gyorsabban nő a daganat.
Az osztályozási kritériumok a következő tényezőket vehetik figyelembe:
1. Sejtdifferenciálás :A jól differenciált daganatsejtek nagyon hasonlítanak a normál sejtekhez, míg a rosszul differenciált sejtek abnormálisnak tűnnek, és elveszítették speciális funkcióik nagy részét. A rossz differenciálódás magasabb fokú daganatokhoz kapcsolódik.
2. Pleomorfizmus :Ez a tumorsejtek méretének, alakjának és megjelenésének változására utal. A magas fokú daganatok gyakran kifejezett pleomorfizmust mutatnak, ami jelentős eltérést jelez a normál sejtektől.
3. Mitotikus figurák :A mitotikus alakzatok jelenléte, amelyek osztódáson áteső sejtek, gyors sejtproliferációt jeleznek. A magasabb mitotikus szám gyakran magasabb fokú daganatokhoz kapcsolódik.
4. Atypia :Ez a kifejezés a daganatsejtek abnormális megjelenését írja le, beleértve a sejtmag és a citoplazma méretének, alakjának és festési jellemzőinek változásait. Az atípusos sejtek nagyobb valószínűséggel rosszindulatúak, és gyakran magasabb fokú daganatokhoz kapcsolódnak.
5. Beszivárgás és invázió :A tumorsejtek a környező szövetekbe való behatolás mértéke betekintést nyújthat agresszivitásukba. A jól körülhatárolható határokkal és minimális infiltrációval rendelkező daganatok jellemzően alacsonyabb fokozatúak, míg a kiterjedt infiltrációval és invázióval rendelkező daganatok magasabb fokozatúnak minősülnek.
Ezen tényezők alapján a daganatokhoz egy fokozatot rendelnek, amely lehet alacsony fokú (pl. 1. vagy 2. fokozat), amely kevésbé agresszív viselkedést jelez, vagy magas fokozat (például 3. vagy 4. fokozat), amely agresszívebb viselkedést jelez.
A tumor fokozata döntő szerepet játszik a rák stádiumának meghatározásában, a megfelelő kezelések kiválasztásában és a beteg prognózisának becslésében. Segít az orvosoknak tájékozott döntéseket hozni a műtéttel, kemoterápiával, sugárterápiával, célzott terápiával és egyéb kezelési lehetőségekkel kapcsolatban.