Egészség és a Betegség
1. Csontsűrűség: A csont a test lágyszöveteihez képest sűrűbb szövet. A sűrűbb szövetek általában több röntgensugárzást nyelnek el, mint a kevésbé sűrű szövetek. A csont azonban nem teljesen átlátszatlan a röntgensugárzás számára.
2. Ásványi tartalom: A csont elsődleges ásványi összetevője a kalcium-hidroxiapatit, amely kristályos szerkezet. Ebben a szerkezetben a kalciumatomok erős kölcsönhatásba lépnek a röntgensugárzással a fotoelektromos abszorpciónak nevezett folyamaton keresztül. Ez a kölcsönhatás a röntgenfotonok abszorpcióját és a másodlagos elektronok felszabadulását eredményezi, ami lehetővé teszi, hogy egyes röntgensugarak behatoljanak a csontba.
3. Vastagság: A csont vastagsága is szerepet játszik a röntgensugárzás behatolásában. A vékonyabb csontok, például a végtagokban lévő csontok több röntgensugárzást engednek át, mint a vastagabb csontok, például a medence vagy a gerinc csontjai.
4. Röntgenenergia: A képalkotás során használt röntgensugarak energiaszintje is befolyásolja a csontba való behatolási képességüket. A nagyobb energiájú röntgensugarak nagyobb áthatolóerővel bírnak, és könnyebben átjutnak a sűrűbb szöveteken, beleértve a csontokat is.
Fontos megjegyezni, hogy a röntgensugárzást a csont nem állítja meg teljesen. Ehelyett gyengülnek (gyengülnek), amikor áthaladnak a csontszöveten. A csillapítás mértéke a fent említett tényezőktől függ. A röntgensugárzás ezen tulajdonsága lehetővé teszi a radiológusok számára, hogy képeket készítsenek a csontstruktúrákról, miközben továbbra is láthatóvá teszik a mögöttes lágyszöveteket.