A „zöld csont” kifejezést gyakran használják a „megkövesedett csont” kifejezéssel ellentétben, amely olyan csontanyagra utal, amely jelentős mineralizáción ment keresztül, és megkeményedett és törékennyé vált. A megkövesedett csontok jellemzően sokkal régebbiek, és olyan geológiai folyamatoknak vetették alá őket, amelyek szerves komponenseiket ásványi anyagokkal, például kalcium-foszfáttal helyettesítették.
A zöld csont jelenléte régészeti vagy paleontológiai lelőhelyeken több okból is jelentős lehet. Először is betekintést nyújthat a webhely korába és jellegébe. Például a zöld csonttöredékek jelenléte egy régészeti lelőhelyen azt jelezheti, hogy a lelőhely viszonylag újkeletű, míg a megkövesedett csontok jelenléte sokkal idősebb korra utalhat.
Másodszor, a zöld csont fontos információkkal szolgálhat a környezetről és a csontok lerakódásának körülményeiről. A lágy szövetek és szerves anyagok jelenléte a zöld csontban segíthet a kutatóknak megérteni annak az állatnak vagy embernek az étrendjét, egészségét és viselkedését, amelyből a csontok származtak. Ezenkívül a zöld csont színe és szerkezete támpontokat adhat a halál időpontjában uralkodó környezeti feltételekről, például a hőmérsékletről, a nedvességről és a talaj savasságáról.
Összességében a "zöld csont" kifejezés olyan csontanyagot jelent, amely még viszonylag friss, és nem ment át jelentős megkövültségen vagy mineralizáción. Fontos, hogy a régészeti és őslénytani kutatások során értékes információkkal szolgáljon.