A tényleges ok megállapítására a bíróságok általában a „de nem” tesztet alkalmazzák. E teszt szerint az alperes cselekményei akkor tekinthetők a felperes kárának tényleges okának, ha a sérelem az alperes cselekményei nélkül nem következett volna be. Más szóval, ha az alperes cselekményei kikerülnek a forgatókönyvből, a kár nem történt volna.
Vegyük például azt az esetet, amikor egy sofőr piros lámpán fut, és egy másik autóval ütközik, aminek következtében a másik autó utasai megsérülnek. Ebben az esetben a sofőr cselekménye (piros lámpa futása) tulajdonképpen az utasok sérülésének okának minősülne, mert a sérülések nem következtek volna be, ha a járművezető betartja a jelzést.
Fontos megjegyezni, hogy az ok valójában kizárólag az alperes cselekményei és a kár közötti ténybeli összefüggésre összpontosít, anélkül, hogy figyelembe venné a közbeavatkozó tényezőket vagy az alperes szándékát. Az ok ténybeli megállapítása szükséges, de nem elégséges feltétele az alperes felelősségre vonásának; A jogi felelősség megállapításához további elemeket is igazolni kell, mint például a gondossági kötelezettséget és a kötelességszegést.