1. Emésztés: Az emésztési folyamat során a táplálékot kisebb komponensekre bontják, amelyeket a szervezet fel tud venni, és energiát felhasználni. Ahogy az élelmiszer áthalad az emésztőrendszeren, emészthetetlen anyagok és salakanyagok maradnak vissza.
2. A Chyme kialakulása: Miután a gyomor részben megemésztette az ételt, átjut a vékonybélbe, ahol a hasnyálmirigyből származó enzimek és a máj epe segítségével további emésztés történik. A részben megemésztett táplálék, ma chyme néven ismert, a belekben mozog.
3. Vízelnyelés: Ahogy a chyme áthalad a vastagbelen (vastagbélen), víz szívódik fel belőle, aminek következtében a tartalom szilárdabbá válik. Ez a folyamat segíti a salakanyagok koncentrációját és a széklet képződését.
4. Baktériumi hatás: A vastagbélben billió hasznos baktérium található, amelyek elősegítik az emésztetlen élelmiszer-részecskék fermentációját és további lebontását. Ezek a baktériumok gázokat és egyéb salakanyagokat termelnek, hozzájárulva a széklet kialakulásához.
5. Perisztaltika: A perisztaltika a vastagbél izmainak ritmikus összehúzódása és ellazulása. Ezek az összehúzódások segítik a székletet a végbél felé mozgatni, megkönnyítve azok kilökését.
6. Tárolás a végbélben: Amint a széklet eléri a végbélt, ideiglenesen ott tárolják, amíg a széklet meg nem történik. Amikor elegendő mennyiségű széklet halmozódik fel a végbélben, a szervezet jelzi a székletürítés szükségességét.
7. Székelés: Amikor a székletürítési késztetést érezzük, a végbél összehúzódik, és a széklet az anális csatornán keresztül távozik. Ez a folyamat kiüríti a beleket, lehetővé téve a salakanyagok eltávolítását a szervezetből.
A székletürítés rendszeressége és a széklet konzisztenciája személyenként változhat, olyan tényezőktől függően, mint az étrend, a vízbevitel, a fizikai aktivitás és az általános emésztési egészség. A tipikus székletürítés gyakorisága napi egytől heti néhány alkalomig terjed. Ha a székletürítés hosszabb ideig nem történik meg, az székrekedéshez és további szövődményekhez vezethet.