A manika szó a szanszkrit man gyökből származik, ami azt jelenti, hogy "gondolni" vagy "tudni". Ez a gyökér más szavakban is megtalálható, mint például a manas (elme) és a manana (meditáció). Az -ika utótag kicsinyítő képző, ami "kicsit" vagy "kicsit" jelent. Ezért a manika szó szó szerint "kis ékszerként" vagy "értékes kis dologként" fordítható.
A hindu mitológiában Manika egy égi nimfa neve, akiről azt mondják, hogy a bölcs Kashyapa és az apsara Menaka lánya. Manimanjari néven is ismert, és gyakran gyönyörű fiatal nőként ábrázolják, hosszú, hullámzó hajjal és ragyogó bőrrel.
A buddhizmusban a Manika egy bódhiszattva neve, akit együttérzéssel és gyógyítással társítanak. Gyakran ábrázolják fehér köpenyes alakként, lótuszvirággal a kezében.
A manika szót az asztrológiában a Vénusz bolygóra is használják. Ebben az összefüggésben azt mondják, hogy a szépséget, a szeretetet és a gazdagságot képviseli.
A modern időkben a manika szót még mindig emberek és helyek elnevezéseként használják. Számos más kontextusban is használják, például ékszerekben, divatban és művészetben.