Az érzékszervi beidegzés döntő szerepet játszik abban, hogy az organizmusok érzékeljék környezetüket és reagáljanak rá. Lehetővé teszi az olyan érzeteket, mint az érintés, a hőmérséklet, a fájdalom, a propriocepció (a testhelyzet tudatosítása), valamint az íz- és szagérzékelés. Az érzékszervi beidegzés megzavarása érzékszervi hiányosságokat, például zsibbadást, csökkent érzeteket vagy teljes érzésvesztést eredményezhet az érintett területeken.
Az érzékszervi beidegzés szervezettsége a testtájtól és az adott szenzoros modalitástól függően változik. A bőrben például speciális szenzoros receptorok vannak a különböző típusú érzések észlelésére. Ezeket a receptorokat szenzoros neuronok beidegzik, amelyek az érzékszervi információkat a központi idegrendszer felé továbbítják. A szenzoros beidegzés sűrűsége is változhat, bizonyos testrészeken nagyobb az érzékszervi receptorok és idegvégződések koncentrációja, ami nagyobb érzékenységet eredményez.
Összességében az érzékszervi beidegzés kommunikációs útvonalat hoz létre a perifériás szövetek és a központi idegrendszer között, lehetővé téve az egyének számára, hogy megtapasztalják az érzeteket és hatékonyan lépjenek kapcsolatba környezetükkel.