* Reakció a felvilágosodásra: A romantika a 18. század végén jelent meg a felvilágosodás racionalizmusára és materializmusára adott reakcióként. A romantikusok elutasították azt az elképzelést, hogy a világot az értelem és a logika segítségével teljes mértékben meg lehessen érteni, és ehelyett az érzelmek, a képzelet és az intuíció fontosságát hangsúlyozták.
* Az individualizmus térnyerése: Az individualizmus felemelkedése a 18. században az egyénre való új fókuszba helyezéshez, a hagyományos társadalmi normák és értékek elutasításához vezetett. A romantika az egyén egyedülálló világélményét ünnepelte, és arra ösztönözte a művészeket és az írókat, hogy fejezzék ki személyes érzéseiket és érzelmeiket.
* A természet iránti rajongás: A romantikusokat gyakran lenyűgözte a természet, és a szépség, az inspiráció és a spirituális igazság forrásának tekintették azt. Úgy gondolták, hogy a természeti világ az isteni tükre, és a természet tanulmányozásával az emberek mélyebben megérthetik magukat és a világegyetemben elfoglalt helyüket.
* Szökési vágy: A romantika egyúttal arra is alkalmas volt, hogy az emberek elmeneküljenek az ipari világ zord valósága elől. Az ipari forradalom számos változást hozott a társadalomban, beleértve a városok növekedését, a vidéki közösségek hanyatlását és a munkások kizsákmányolását. A romantika lehetőséget kínált arra, hogy az emberek visszahúzódjanak a képzelet és a szépség világába, ahol megfeledkezhettek a mindennapi élet gondjairól.
Ez csak néhány a romantika lehetséges okai közül. A romantika összetett mozgalom volt, eredetére nincs egyetlen magyarázat.