Egészség és a Betegség
Az ossiculoplasztikát a hallás javítására végzik olyan egyéneknél, akiknek konduktív halláskárosodása van, amelyet a középfül problémái okoznak. A vezetőképes hallásvesztés különböző állapotok következménye lehet, például krónikus fülfertőzések, trauma, veleszületett fejlődési rendellenességek vagy otosclerosis, egy olyan állapot, amelyet a középfül kóros csontnövekedése jellemez.
A csontplasztika során a sebész javíthatja vagy kicserélheti a sérült vagy hibás csontokat különféle anyagokkal, beleértve:
1. Autograftok:Ezek a páciens testének más részéből, például a borda- vagy fülporcból vett csont- vagy porcgraftok.
2. Homograftok:Elhunyt donortól vett csont- vagy porcgraftok.
3. Allograftok:Ezek mesterséges implantátumok, amelyek anyagból, például titánból, hidroxiapatitból vagy biokompatibilis műanyagokból készülnek.
Az anyag kiválasztása a kezelt állapottól és a sebész preferenciáitól függ. Az eljárás általában egy kis bemetszést tartalmaz a fül mögött, hogy hozzáférjen a középfülhöz.
Az ossiculoplastika céljai a következők:
1. A hallás javítása a hangrezgések belső fülbe történő megfelelő átvitelének helyreállításával.
2. Szüntesse meg a konduktív halláskárosodás kiváltó okát.
3. A fennmaradó hallószerkezetek működésének megőrzése vagy javítása.
Az ossikuloplasztikát általában biztonságos és hatékony sebészeti eljárásnak tekintik, de mint minden műtét, ez is hordoz bizonyos kockázatokat és lehetséges szövődményeket. Ezek közé tartozik a fertőzés, a vérzés, a környező struktúrák károsodása és a tartós hallásvesztés.
A csontplasztika sikeressége az egyedi esettől, a kezelt alapbetegségtől és a sebész tapasztalatától függően változik. A legtöbb esetben az ossiculoplastika jelentősen javíthatja a hallást és helyreállíthatja a normális hallásfunkciót.