1. Hullámszerű összehúzódások :A fonálférgek hosszanti izmai futnak végig testük hosszában. Ezek az izmok képesek hullámszerűen összehúzódni. Minden összehúzódási hullám az elülső (fej) régióból indul, és lefelé halad a hátsó (farok) régió felé.
2. Változó hajlítások :Ahogy az összehúzódási hullám áthalad a fonálféreg testén, váltakozó hajlításokat vagy hajlásokat okoz. A fonálféreg teste a ventrális oldal (has) felé hajlik, majd elernyed, S-alakú görbék sorozatát hozva létre.
3. Horgonyzás és meghajtás :Testének hajlítása közben a fonálféreg a felületén lévő "kutikuláris gerinceknek" vagy "gyűrűknek" nevezett kutikuláris struktúrák segítségével rögzíti magát az aljzathoz. Az izomösszehúzódások és a rögzítési pontok olyan erőt hoznak létre, amely előre vagy hátra hajtja a fonálférget.
4. Fej és farok mozgása :A fonálféreg feje és farka önállóan is mozoghat. A fej oldalról oldalra imbolygó mozgást mutathat, míg a farok fel-le vagy oldalról oldalra mozoghat. Ezek a mozgások segítik a fonálférget a kormányzásban, az irányváltásban és a környezetében való manőverezésben.
5. Test alakváltozások :A fonálférgek testük alakját is megváltoztathatják a mozgás megkönnyítése érdekében. Például egyes fajok meghosszabbíthatják vagy lerövidíthetik testüket, míg mások hurkokat vagy tekercseket képezhetnek. Ezek az alakváltozások lehetővé teszik számukra, hogy szűk helyeken mozogjanak vagy akadályokat leküzdjenek.
A fonálférgek általános mozgása hullámszerű összehúzódások, hajlítások és rögzítési pontok folyamatos sorozata, amelyek sima, hullámzó mozgást eredményeznek, amely lehetővé teszi számukra, hogy a talajon, vízen vagy szerves anyagokon áthaladjanak. Testük rugalmassága és az izomösszehúzódások hatékony kihasználása miatt a fonálférgek jól alkalmazkodnak változatos élőhelyeikhez, beleértve a talajt, édesvizet, tengeri környezetet, sőt még a növényi szövetekben vagy állati gazdaszervezetekben is.