Egészség és a Betegség
Védelem a paraziták ellen: Az eozinofilek elengedhetetlenek a szervezet parazitafertőzésekkel szembeni védelméhez. Ezt úgy teszik, hogy megtámadják és elpusztítják a parazita szervezeteket, például a férgeket és bizonyos protozoákat. Az eozinofilek vonzódnak a parazita fertőzés helyeihez, ahol mérgező anyagokat bocsátanak ki, amelyek károsíthatják és elpusztíthatják a parazitákat.
Allergiás reakciók: Az eozinofilek részt vesznek az allergiás reakciókban is, például szénanáthában, asztmában és ételallergiában. Ilyen körülmények között a szervezet immunglobulin E (IgE) nevű antitesteket termel az allergén hatására. Ezek az IgE antitestek az eozinofilek felszínéhez kötődnek, amelyek aztán gyulladásos mediátorokat, például hisztamint és leukotriéneket szabadítanak fel. Ezek a közvetítők allergiás reakciók tüneteit okozzák, például tüsszögést, orrfolyást, könnyező szemeket és zihálást.
Asztma: Asztmában az eozinofilek az egyik fő gyulladásos sejt, amely a légutakban található. Számos gyulladásos mediátort szabadítanak fel, mint például az eozinofil kationos fehérjét (ECP) és a főbb bázikus fehérjét (MBP), amelyek károsíthatják a légutakat, és olyan asztmás tüneteket okozhatnak, mint a zihálás, köhögés, légszomj és mellkasi szorító érzés.
Eozinofil rendellenességek: Egyes esetekben az eozinofilek túlzottan aktívvá válhatnak vagy túlzottan felhalmozódhatnak, ami eozinofil rendellenességként ismert állapothoz vezethet. Ezek a rendellenességek a test különböző szerveit és szöveteit érinthetik, és az eozinofil beszűrődés helyétől és súlyosságától függően számos tünetet okozhatnak.
Összességében az eozinofilek döntő szerepet játszanak a szervezet parazitafertőzésekkel szembeni védelmében és az allergiás reakciók szabályozásában. Bizonyos helyzetekben azonban az eozinofilek túlzott aktivációja vagy felhalmozódása hozzájárulhat a betegségekhez.