A hipoechoikus echotextúra azt jelzi, hogy a vizsgált szövet vagy szerkezet kisebb sűrűségű vagy kevésbé tömör a környező normál szövetekhez képest. Ennek oka lehet különböző tényezők, például:
1. Folyadékkal teli struktúrák:A folyadékok, mint a víz vagy a vér, általában visszhangtalannak tűnnek az ultrahangos felvételeken. A magasabb folyadéktartalmú szövetek, például ciszták, tályogok vagy folyadékkal teli tömegek, visszhangzavaros echotextúrát mutathatnak.
2. Zsírszövet:A zsírszövet, amely elsősorban zsírsejtekből áll, szintén hajlamos hipoechoikusnak tűnni. A zsír alacsony akusztikus sűrűségű, ami azt jelenti, hogy kevesebb hanghullámot ver vissza a sűrűbb szövetekhez képest.
3. Ödémás szövet:Az ödéma vagy a felesleges folyadék felhalmozódása az intersticiális terekben szintén hypoechoiás megjelenéshez vezethet. Az ödéma különböző kóros állapotokban fordulhat elő, például gyulladás, fertőzés vagy nyirokrendszeri elzáródás esetén.
4. Infiltratív folyamatok:Egyes kóros folyamatok beszivároghatnak és megzavarhatják a normál szöveti felépítést, ami hypoechoiás megjelenéshez vezethet. Ez bizonyos daganatokban vagy infiltratív betegségekben, például fibrózisban vagy amiloid lerakódásban észlelhető.
5. Nekrózis és infarktus:A sejthalálon átesett nekrotikus szövetek és az infarktusos szövetek, amelyeknél a vérellátás megszűnik, gyakran hipoechoiás jellemzőket mutatnak.
6. Műtermékek:Technikai tényezők vagy képalkotási műtermékek néha hipoechoikus echotextúrát utánozhatnak. A visszhangos műtermékek például elsötétített területeket hozhatnak létre, amelyeket félre visszhangtalan régióknak lehet értelmezni.
Fontos megjegyezni, hogy a hypoechoic echotextúra önmagában nem diagnosztikus, és az általános klinikai kép összefüggésében kell értelmezni. A hypoechoiás területek jelentősége a helytől és az egyéb kapcsolódó képalkotó leletektől függően változhat. További értékelésre, további képalkotó eljárásokra vagy biopsziára lehet szükség a hypoechoiás echotextúra pontos okának és természetének meghatározásához.