1. Stimulus:Változás vagy zavar lép fel a szervezet belső környezetében. Például a testhőmérséklet emelkedése a fizikai aktivitás miatt.
2. Receptor:A testben lévő speciális sejtek vagy struktúrák érzékelik a változást és receptorként működnek. Ebben az esetben a bőr és az agy hőmérséklet-receptorai érzékelik a megnövekedett testhőmérsékletet.
3. Vezérlőközpont:A receptorok jeleket küldenek a vezérlőközpontnak, amely gyakran az agy vagy bizonyos mirigyek. A vezérlőközpont összehasonlítja az észlelt értéket a kívánt vagy beállított értékkel.
4. Effektor:Az összehasonlítás alapján a vezérlőközpont jeleket küld az effektoroknak, amelyek izmok, mirigyek vagy más szervek, amelyek választ tudnak produkálni. Ebben az esetben a vezérlőközpont aktiválhatja a verejtékmirigyeket.
5. Válasz:Az effektorok olyan választ adnak, amely ellensúlyozza a kezdeti változást. Az aktivált verejtékmirigyek verejtéket bocsátanak ki a bőrfelületre, ami párologtatáshoz és a test lehűléséhez vezet.
6. Negatív visszajelzés:Amint a válasz érvénybe lép, a testhőmérséklet csökkenni kezd. A receptorok érzékelik a csökkentett hőmérsékletet, és jeleket küldenek vissza a vezérlőközpontba.
7. Egyensúly:Amint a testhőmérséklet visszatér a kívánt alapértékre, a vezérlőközpont leállítja a jelek küldését az effektoroknak, és a válasz leáll. A rendszer eléri az egyensúlyt, és a homeosztázis megmarad.
Összefoglalva, a negatív visszacsatolási hurkok folyamatosan figyelik és módosítják a különféle fiziológiai paramétereket azáltal, hogy összevetik őket a beállított pontokkal, és megfelelő válaszokat indítanak el, hogy a szervezetet visszahozzák a stabil belső környezetbe. A negatív visszacsatolási hurkok elengedhetetlenek a homeosztázis fenntartásához és a szervezet rendszereinek megfelelő működéséhez.