1. Ellenőrzés:
- Figyelje meg a beteg hasi megjelenését. Keres:
- Hasi feszülés vagy megnagyobbodás.
- Kidudorodó oldalak.
- A köldök kiemelkedése vagy kiemelkedése.
- Látható hasi vénák (caput medusae).
2. Tapintás:
- Mindkét kezével finoman tapintja meg a hasat.
- Mérje fel az érzékeny területeket, tömegeket vagy sérveket.
- Ellenőrizze a folyékony izgalmat (egyik kezén hullámszerű hullámszerű mozgás érezhető, miközben a másik kezével kopogtat).
- Érezze a változó tompaság jelenlétét (az ütőhangok tompáról dobhangra változik, ahogy a beteg egyik oldalról a másikra gurul).
3. Auszkultáció:
- Használjon sztetoszkópot a bélhangok meghallgatására a has mind a négy negyedében.
- Mérje fel, hogy fennáll-e a befröccsenés (a páciens gyengéden egyik oldalról a másikra rázása után fröccsenő hang hallatszik a hason).
4. Ütőhangszerek:
- Szisztematikusan ütögesse a hasat, az egyik kvadránstól kezdve és az óramutató járásával megegyező irányba haladva.
- Határozza meg a homályos (folyadékot jelző) és a dobogó (gázt jelez) területeket.
- Határozza meg a folyadékhullámot (hullámszerű ingadozást érezni a has ütése közben).
5. További manőverek:
- Kérje meg a pácienst, hogy üljön fel (egyenes helyzetben), és figyelje meg a testtartás változásait a hasi folyadékeloszlásban.
- Végezzen rektális vizsgálatot, hogy érezze az esetleges rendellenességeket, tömegeket vagy érzékenységet.
- Mérje fel a májbetegség egyéb jeleit, mint például a sárgaság, a pók angiomák, a tenyér erythema és a májtenyerek.
6. Diagnosztikai vizsgálatok:
- A klinikai vizsgálat eredményeitől függően további diagnosztikai vizsgálatokra lehet szükség, mint pl.
- Hasi ultrahang az ascites jelenlétének megerősítésére és jellemzőinek felmérésére.
- Paracentézis (hasi folyadék eltávolítása tűvel) a folyadék elemzésére és annak okának meghatározására.
- Vérvizsgálatok a májfunkció, a vesefunkció és az elektrolitszint értékelésére.
Ezen klinikai vizsgálati technikák gondos elvégzésével az egészségügyi szakemberek azonosíthatják az ascites jelenlétét, felmérhetik annak súlyosságát, és meghatározhatják a kiváltó okot, segítve a megfelelő kezelést és kezelést.