Hogyan lehet azonosítani a diszlokációt?

A diszlokációk különféle kísérleti technikákkal azonosíthatók, beleértve:

1. Transzmissziós elektronmikroszkópia (TEM):

- A TEM egy széles körben használt technika a diszlokációk közvetlen megjelenítésére.

- Egy vékony próbatestet nagy energiájú elektronsugárral sugároznak be, és az átvitt elektronokat felhasználják képalkotáshoz.

- A diszlokációk vonalhibákként vagy szabálytalanságokként jelennek meg a kristályrácsban.

2. Pásztázó elektronmikroszkópia (SEM):

- A SEM egy másik képalkotó technika, amely felfedi a diszlokációk jelenlétét.

- A SEM-ben egy fókuszált elektronsugár pásztázza a minta felületét, és a kibocsátott másodlagos elektronok detektálásával kép jön létre.

- Felszíni lépcsőkként vagy egyenetlenségekként elmozdulások figyelhetők meg.

3. Röntgendiffrakció:

- A röntgendiffrakció egy roncsolásmentes technika, amelyet az anyagok kristályszerkezetének vizsgálatára használnak.

- A diszlokációk torzulást okozhatnak a kristályrácsban, ami a röntgendiffrakciós minták megváltozásához vezethet.

- Ezeket a változásokat elemezve azonosíthatók és jellemezhetők a diszlokációk.

4. Rézkarctechnikák:

- A maratás egy kémiai eljárás, amely szelektíven távolítja el az anyagot a minta felületéről.

- A diszlokációk előnyben részesített helyként szolgálhatnak a maratáshoz, ami maratási gödrök kialakulásához vezethet.

- A maratási gödrök optikai mikroszkóppal megfigyelhetők, és információt adnak a diszlokációk elhelyezkedéséről és sűrűségéről.

5. Ultrahangos technikák:

- Az ultrahanghullámok kölcsönhatásba léphetnek a diszlokációkkal, amelyek rezgését és akusztikus jeleket generálhatnak.

- Az akusztikus jelek elemzésével megállapítható a diszlokációk jelenléte és jellemzői.

6. Elektromos technikák:

- Bizonyos anyagokban a diszlokációk befolyásolhatják az elektromos tulajdonságokat, például a vezetőképességet és a hordozókoncentrációt.

- Ezen elektromos változások mérésével a diszlokációk azonosíthatók és tanulmányozhatók.

Fontos megjegyezni, hogy a diszlokációk azonosítására használt speciális technika a vizsgált diszlokációk anyagától és természetétől függően változhat.