A hasítás, más néven lábosztás vagy terpesz hasítás, olyan testhelyzet, amikor az ember a földön ül, a lábakat a lehető legszembetűnőbb oldalra kinyújtva, egyenes háttal és mindkét lábával.
A felosztások kiterjesztett meghatározása:
A lábak igazítása alapján a hasításoknak két változata van:a középső hasítások, ahol a lábak egyenes vonalban vannak, és az oldalsó hasítások, ahol a lábak derékszöget (90 fokos) zárnak be a jelzett vonallal. a fej és a vállak. A hasadások rugalmasságot igényelnek mind a combhajlítóban, mind a csípőhajlítóban.
A felosztásokat általában gimnasztikában, pompomlányban, táncban, harcművészetekben, jógában, parkourban és más sport- vagy fizikai tevékenységekben hajtják végre. Gyakran egy bemelegítési vagy nyújtási rutin részét képezik, hogy javítsák az alsó test rugalmasságát és a mozgástartományt.
A felosztások elérése kihívást jelenthet, és következetes rugalmassági képzést és gyakorlást igényel. A középső hasítások végrehajtásához először a földön ülve lábakkal előre, majd lassan előrenyújtva az egyik lábát, a másikat hátra, mindkét lábát a talajon, a hátát pedig egyenesen tartva. Az oldalsó hasítások végrehajtásához először vállszélességű lábakkal kell felállni, egyik lábával nagy lépést tenni előre, és lassan leengedni a hátsó térdét a talajra, miközben a hátat egyenesen tartja, és elkerüli a dőlést vagy görbülést.
Egyes kulturális és hagyományos táncformákban a hasadások alapállásként szolgálhatnak, vagy dinamikus mozgásként beépíthetők. Összességében a hasítások a rugalmasság fejlett szintjét képviselik, és funkcionális előnyökkel járhatnak különféle fizikai tevékenységek során, amelyek széles lábmozgással vagy alacsony testtartással járnak.