Páciens autonómia: A sebésznek tiszteletben kellett volna tartania John Q azon jogát, hogy döntéseket hozzon saját egészségügyi ellátásával kapcsolatban, még akkor is, ha ezek a döntések tévesnek vagy önpusztítónak tűntek. A betegek autonómiájának ez az elve megköveteli az orvosoktól, hogy meghallgassák és tiszteletben tartsák pácienseik kívánságait, még akkor is, ha nem értenek egyet velük.
Az élet megőrzésének kötelessége: A sebész etikailag köteles mindent megtenni a beteg életének megőrzése érdekében, beleértve az életmentő műtétek vagy egyéb beavatkozások elvégzését. John Q esetében ez összeütközésbe kerülne az önrendelkezési jogával, és potenciálisan a kórháznak kellene közbeavatkoznia, hogy életben tartsa még a kívánsága ellenére is.
Erőforrás-elosztás: A sebésznek szembe kell néznie azzal a kérdéssel, hogy hogyan osztja el igazságosan az orvosi erőforrásokat, figyelembe véve a betegek szükségleteit és a lehetséges kimeneteleket. Korlátozott számú szerv és műtét áll rendelkezésre, és annak eldöntése, hogy ki részesüljön kezelésben, míg mások nem, etikai kihívásokkal jár.
Az orvostudományba vetett közbizalom: Egy beteg esetleges öngyilkossága a kezelés megtagadása után mélyreható kérdéseket vethet fel a kórházak, az orvosok és a társadalom polgárairól való gondoskodásban betöltött szerepével kapcsolatban. Ez alááshatja az egészségügyi intézményekbe vetett közbizalmat, és megkérdőjelezheti az egészségügyi beavatkozásokkal kapcsolatos döntések meghozatalára vonatkozó feltételezéseket.
Végső soron a szívsebész és a kórházi adminisztrátorok a John Q-ban bemutatott helyzetre adott válaszai alakíthatják a közvéleményt a betegek ellátásáról, az orvosi beavatkozásokról, valamint az egyéni jogok és a közjólét közötti kényes egyensúlyról nehéz és érzelmes esetekben.