Hol találták fel az első bifokális szemüveget, mikor és hogyan változtak a párosítás óta?

Az első bifokális szemüveget az Egyesült Államokban találták fel a 18. század végén. Benjamin Franklin készítette őket, aki nyomdász, tudós és államférfi volt. Franklin a hetvenes évei végén járt, amikor feltalálta a bifokális eszközöket, és azt tapasztalta, hogy nehezen látja a közeli és távoli tárgyakat. Úgy döntött, hogy megpróbál két szemüveget használni, egyet az olvasáshoz, a másikat pedig a távolságlátáshoz, de úgy találta, hogy kényelmetlen volt váltani közöttük. Ezután azzal az ötlettel állt elő, hogy készítsen egy olyan szemüveget, amelyhez két különböző recept volt, az egyik az olvasáshoz, a másik pedig a távollátáshoz.

Franklin bifokális lencséi két lencséből álltak, amelyeket fémkeret kapcsolt össze. A felső lencse a távoli látást, az alsó lencse pedig az olvasást szolgálta. A lencséket úgy helyezték el, hogy az olvasólencse a pupilla előtt legyen, amikor a viselő lefelé néz, a távolsági lencse pedig a pupilla előtt legyen, amikor a viselő egyenesen előre néz.

A bifokális szemüveg gyorsan népszerűvé vált, és azóta is az egyik leggyakoribb korrekciós lencsetípus. Az évek során néhány változáson mentek keresztül, de az alapkialakítás változatlan maradt. A modern bifokális lencsék jellemzően műanyagból vagy üvegből készülnek, és különféle bevonattal bevonhatók a tartósság és a karcállóság javítása érdekében.

A bifokális eszközök továbbra is népszerű választás azok számára, akiknek korrekcióra van szükségük közeli és távoli látásuk miatt. Mára azonban más lehetőségek is rendelkezésre állnak, például progresszív lencsék és multifokális kontaktlencsék. A progresszív lencsék hasonlóak a bifokális lencsékhöz, de fokozatos átmenetet mutatnak a közeli és távoli látás előírásai között, ami megszünteti a két lencsét elválasztó látható vonalat a bifokális lencsékben. Multifokális kontaktlencsék is kaphatók, amelyek korrekciót biztosítanak a közeli, távoli és középtávú látáshoz.