Hogyan diagnosztizálható a hisztoplazmózis?

A hisztoplazmózist különböző módszerekkel diagnosztizálják, a fertőzés súlyosságától és megnyilvánulásától függően:

1. Orvosi előzmények és tünetek: Az egészségügyi szolgáltató megkérdezi a beteg tüneteit, utazási előzményeit és a potenciálisan szennyezett környezetnek való ismert expozíciót.

2. Fizikális vizsgálat: Az orvos fizikális vizsgálatot végezhet a hisztoplazmózissal kapcsolatos jelek és tünetek, például láz, köhögés és abnormális légzési hangok ellenőrzésére.

3. Vérvizsgálatok:

- Antitest tesztek: A vérvizsgálatok kimutathatják a Histoplasma capsulatum gomba elleni antitestek jelenlétét. Ezek a tesztek magukban foglalják a komplementkötési (CF) és az immundiffúziós (ID) teszteket.

- Antigéntesztek: Bizonyos vérvizsgálatok közvetlenül kimutathatják a Histoplasma antigének jelenlétét, ami aktív fertőzésre utal.

4. Szerológia: Sorozatos szerológiai tesztek végezhetők az antitestszintek időbeli nyomon követésére, segítve a fertőzés progressziójának vagy megszűnésének értékelését.

5. Képalkotási tanulmányok:

- Röntgen: A mellkas röntgenfelvételei a tüdőben a hisztoplazmózis által okozott jellegzetes rendellenességeket, például infiltrátumokat, csomókat vagy üregeket tárhatnak fel.

- Számítógépes tomográfia (CT) vizsgálatok: A mellkas vagy az érintett területek részletes CT-vizsgálata pontosabb képet nyújthat a tüdőelváltozásokról, és segíthet kizárni más állapotokat.

6. Köpetkultúra: Ha a betegnek légúti tünetei vannak, köpetmintát lehet venni és tenyésztésre küldeni a Histoplasma capsulatum gomba izolálására és azonosítására.

7. Bronchoszkópia: Bizonyos esetekben bronchoszkópia végezhető a légutak vizualizálására, és minták (hörgőmosás vagy biopszia) gyűjtése közvetlenül a tüdő érintett területeiről.

8. Biopszia: Biopsziára lehet szükség, ha a fertőzés a tüdőn túlra terjedt, vagy ha szokatlan vagy atipikus elváltozások vannak. Szövetmintákat lehet venni az érintett szervből (például nyirokcsomókból, májból vagy csontvelőből), és mikroszkóp alatt megvizsgálni a gomba jelenlétét.

9. Polimeráz láncreakció (PCR) teszt: A PCR képes kimutatni a hisztoplazma DNS-t klinikai mintákban, beleértve a vér-, köpet- vagy szövetbiopsziát, így biztosítva a gomba gyors és érzékeny azonosítását.

A tünetek, a laboratóriumi leletek és a képalkotó eredmények kombinációja alapján az egészségügyi szolgáltató meghatározza a hisztoplazmózis megfelelő diagnózisát és kezelési tervet.